Édes Gergely
* 1763. január 24., Madar – † 1847. október 20., Tiszatarján / költő, lelkipásztor
A székely eredetű Édes família Bethlen Gábor idejében települt át Szabolcsba vagy Szatmárba. A királyi Magyarország területén, Érsekújvár környékén 1638-ban kapott földet és nemességet az Édes névvel együtt III. Ferdinánd királytól. Édes Gergely egy kisbirtokos család hatodik gyermekeként látta meg a napvilágot. Gergely 2 éves korában az édesanyja meghalt, apja hamarosan újra nősült. 1776-ban a sárospataki, majd 3 év múlva a debreceni kollégium diákja lesz. Költői ambíciói nem teljesülnek ezen idő alatt, édesapja pedig 1787-ben elhunyt – így anyagi forrásai elapadtak és kénytelen munkát vállalni. Rektorként dolgozik először Hetényen 1787-ben, majd Martoson 1788-ban.
Eztután kezdődnek lelkészi állásai:
Nagykinizs 1794, Nagyvázsony 1797–1800, Csór 1801–1806,majd később 1811–1813 között újra Litér 1807–1811, (Csór 1811–13), Balatonhenye 1813–1816, Pápa 1816, Kup 1817–1833 (16 év szolgálat), Pápaderecske 1833–1846, Tiszatarján 1846–47 között, itt Albert fiánál tartózkodik öreg napjaira egészen haláláig.
Munkásságát a komoly és a könnyed hangvétel egyaránt jellemezte. Komolyabb lélegzetvételű munkái teológiai és természettudományos kérdésekkel foglalkoztak. Így a Természet könyve című tankölteménye. Írt egy verses regényt Szefir s Dalirózsa cím alatt, hexameteres formában. Fő művének A halhatatlanság múzsája című kéziratos alkotása tekinthető, mellyel a magyar „isteni comoediát“ kívánta megteremteni. A 15 „zengedezetből“ álló költemény 1 álom leírása, amelyben a földi halandó végigvezettetik a föld, a pokol és a menny világán. Ugyanakkor sokat fordított: műfordításai közül Anakreon, Theokritos és Horatius verseinek átültetései értékesek. A könnyed hangvételt rendkívül szellemes ötletei jellemezték, melyek egyben segítették irodalmi nyelvünk fejlődését. E művei közül legismertebb alkotása a görög szabadságharc idején született egy magánhangzóra épülő hexametere. Ezen kívül írt danákat, azaz ódákat, iramatokat, azaz epigrammákat, keserveket, azaz elégiákat, nyájaskodásokat – vagyis mulattatásra szánt verseket, és ahogy ő nevezte „eredeti oktató meséket“ is. Nem utolsó sorban dalokat, mint például A petri gulyás címűt, amelyről mindössze utólag derült ki, hogy Édes Gergely, és nem a nép ajkán született: „Öt görög öt törököt dögönyöz örökös gyönyörök között“. Közéleti kapcsolatainak magvát Kazinczy Frenccel történő levelezései alkotják. Az ő személyes álláspontja határozta meg édes Gergely abban a korban történő megítélését, amely sajnos nem volt pozitív. Ugyancsak levelezés általi kapcsolatban volt gróf Széchenyi Istvánnal, Wesselényi Miklóssal, Batsányi Jánossal, s a kor mecénásának tartott gróf Ráday Gedeonnal, a Virten nyugvó Baróti Szabó Dáviddal és a kor modern költőnőivel: Molnár Borbálával és a komáromi Fábián Juliannával. Fábián Julianna házában ismerte meg Lilláját Csokonai Vitéz Mihály, aki Édes Gergely személyes jó barátjává vált. Lilla sikertelen ostroma után „Vitéz Miska“ pontosan Édes Gergely nagyvázsonyi otthonában lelt mintegy hat hónapra menedéket és vigaszt lelki bánatára. Elhunyt barátja emlékére később fogalmazta meg Édes Gergely:
„Miska, te! Már téged sokan is dicsértek,
Kik oly közel, mint én, tán nem is ösmértek,
Koszorút is méltán rakták már fejedre,
A szűz Múzsák mellé ültetvén helyedre,
De én csak azt mondom, nézvén sok éneked,
Hogy élni még tovább kellett volna neked.“
További magánéleti tényként családi életét említenénk:
Csóri tartózkodása idején vette feleségül Szászi Katalint, akivel 20 évet élt együtt és 7 gyermekük született, bár mindössze három maradt életben: Albert, János és Lídia. Alberttel kiterjedt levelezést folytatott, s öreg korára nála talált megnyugvást Tiszatarjánban, ahol mind a mai napig síremléke található. Második felesége egy pap özvegye volt, akivel azonban a házassága boldogtalan és keserves volt – fiához, Albethez írt levei alapján.
A maga korában Édes Gergely népszerű volt, azonban csak az olvasóközönség körében. Az írók, költők és kritikusok többsége közös ellenszenvvel viseltetett az egész irodalmi irányzattal, a míveskedőkkel szemben, amelynek viszont ő volt a legnevesebb képviselője. A költők egymással versengve kerestek új verselési módokat és lehetőségeket. Édes Gergely Gyöngyössi János hatására szenvedélyesen kísérletezett a magyar nyelv verstani lehetőségeivel. Azonban a kor neves ismert vezéregyéniségei mereven elutasították az irányzatot és képviselőit. De akadtak már akkor is kivételek: az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság költőnket a tudós társak közé számította. Vörösmarty ifjúkorának kedvelt szerzője volt. Arany János 1860-ban az Irányok című tanulmányában újra felfedezte az irányzat képviselőit. 1932-ben kiadták az Eredeti oktatómeséket, Illyés Gyula 1941-ben a „magyar nyelv friss ízeit, tiszta színeit“ emelte ki költőnk műveinek hatásaként. Weöres Sándor 1977-ben kiadott Három veréb hat szemmel című költészettörténeti antológiájában jelentette meg egyes műveit. Ezek után több szálon folyó kutatás elevenítette fel Édes Gergely munkásságát kötetek, emlékkonferenciák keretén belül.
Édes Gergely költői életművének teljes igényű értékelése napjainkig még nem történt meg, ugyanis egy 113 000 sort számláló életműről van szó. A költő-lelkipásztor léte és tevékenysége mégis mintegy kétszáz esztendeje ott él a magyar kulturális közéletben, s mint hajdan ő jósolta: feltámadásra vár. Mindez azt bizonyítja, hogy Madar község szülöttének, „felújuláskori irodalmunk érdemes költőjének“, helye van a 18. és a 19. század magyar irodalmában.
Művei:
Petri gulyás, A fürj és fiai (tanmese), Édes Gergely: Iramati és danái (1803), A Teosi Anakreon versei kétféle fordításbann egyenesenn görögből Édes Gergely által (1803), Quinti Horatii Flacci opera latina ejusdem generis versibus Hungarice explicata. vagy is Horácz munkáji hasonló nemű versekkel megmagyarázva Édes Gergely által (1819), Édes Gergely: Eredeti oktató mesék (Magyar irodalmi ritkaságok, szerkeszti Vajthó László, VIII. szám), Édes Gergely: Válogatott versei, Jókai Mór Városi Könyvtár, Pápa, 2004.
Életéhez kapcsolódó települések:
Nagykinizs 1794, Nagyvázsony 1797–1800, Csór 1801–1806, 1811–1813, Litér 1807–1811, Balatonhenye 1813–1816, Pápa 1816, Kup 1817–1833 (16 év szolgálat), Pápaderecske 1833–1846, Tiszatarján 1846–47
-
- Édes Gergely: Enyelgések
-
- Édes Gergely: Enyelgések
-
- Édes Gergely: Enyelgések
-
- Édes Gergely: Enyelgések
