Dudich Endre
* Nagysalló, 1895. március 20. – † Budapest, 1971. február 5. / zoológus, egyetemi tanár, az MTA tagja (1942)
Édesapja körorvos volt, aki a zoológia iránt is érdeklődött. Ez fiára is hatással volt, aki Esztergomban végezte el a gimnáziumot. 1913–1915-ben, majd a közel négy évig tartó frontszolgálat után 1919–1920-ban az Eötvös Kollégium tagjaként tanult a budapesti tudományegyetemen, ahol 1920-ban természetrajz–földrajz szakos tanári, ezt követően 1922-ben a szegedi tudományegyetemen bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1919–1934 között az MNM Állattárának munkatársa, később múzeumi őre volt. 1925–1934 között a szegedi egyetemen az „ízeltlábúak rendszertana” tárgykör előadója volt. 1934 júliusában kinevezték a budapesti tudományegyetem nyilvános rendkívüli tanárává, 1936-ban professzorává és megbízták az Állatrendszertani Intézet megszervezésével. Közben a Rockefeller Alapítvány ösztöndíjasaként 1930-ban és 1937-ben a nápolyi zoológiai állomáson folytatott kutatómunkát. 1950–1967 között az ELTE állatrendszertani tanszékének vezetője, és egyidejűleg 1958-tól haláláig az alsógödi Dunakutató Állomás, 1959-től az aggteleki Barlangbiológiai Laboratórium vezetője volt.
Ez volt egyébként a világon a negyedik föld alatti barlangbiológiai laboratórium. Az MTA 1932-ben levelező, 1942-ben rendes tagjává választotta. 1949-ben azonban „visszaminősítették” tanácskozó taggá és csak 1964-ben kapta vissza rendes tagságát. Tudományos pályáját már egyetemi hallgatóként elkezdte. Eleinte az ízeltlábúak alak- és rendszertanával foglalkozott.
Elsősorban a bogarakat és a rákszabásúakat kutatta, vizsgálta a rovarok ciripelő szerveit, de foglalkozott biocönotikával, állatföldrajzzal, hidrobiológiával és barlangbiológiával is. Magyarországon ő alkalmazott először matematikai módszereket a rovarok variációs vizsgálatánál. Nevéhez fűződik a rákok mészpáncéljának polarizációs vizsgálata, a modern barlangbiológiai kutatások megindítása Magyarországon, a hazai állattársulástan megalapítása, a korszerű tudományos módszereket alkalmazó faunakutatás, az állatföldrajz és a taxonómia modern vizsgálati módszereinek a bevezetése, valamint az erdőtalajok ízeltlábúinak produkciós biológiai vizsgálata. Az őslények állatrendszertani meghatározásában ásványtani módszereket alkalmazott. Róla neveztek el egy alnemzetséget, kb. 40 állatfajt, 5 alfajt, 1 növényfajt, míg az általa fölismert, ill. fölállított és leírt 1 család, 2 nemzetség, 2 alnemzetség, 28 faj és 5 alfaj közül csak ötnek elnevezésében használt személynevet. Több magyarországi tudományos folyóirat, könyvsorozat és évkönyv (Acta Zoologica, Fauna Hungariae, Karszt és Barlangkutatás stb.) szerkesztője, illetve főszerkesztője. Számos hazai és külföldi tudományos társaság vezetőségi vagy tiszteletbeli tagja volt. 1957-ben Kossuth-díjat kapott. Fia, ifj. Dudich Endre (Budapest, 1934. január 27. –) geológus és bauxitkémikus, című egyetemi tanár, aki tíz nyelvből tett nyelvvizsgát és további 17 nyelvvel foglalkozott különböző szinten.
Főbb művei:
A magyarországi emlősök és azok külső rovarélősködőinek határozó táblái (Éhik Gyulával), 1924;
Systematische und biologische Studien an den Phronima-Arten des Golfes Neapel, 1926;
Rendszeres állattan. III. Ízeltlábú állatok, 1927;
Új rákfajok Magyarország faunájában, 1927;
Die Kalkeinlagerungen des Crustaceenpanzers in polarisiertem Licht, 1929;
Az Aggteleki barlang állatvilágának élelemforrásai, 1930;
Die Geschichte und der Stand der biologischen Erforschung der Aggteleker Tropfsteinhöhle „Baradla” in Ungarn, 1930;
Systematische und biologische Untersuchungen über die Kalkeinlagerungen des Crustaceenpanzers in polarisiertem Lichte, 1931;
A barlangok biológiai kutatásáról, 1931;
Biologie der Aggteleker Tropfsteinhöhle „Baradla” in Ungarn, 1932;
Az aggteleki cseppkőbarlang és környéke (Lendvai Károllyal), 1932;
Élettér”, élőhely, életközösség, 1939;
Bars vármegye pókszabású (Arachnoidae) faunájának alapvetése (Kolosváry Gáborral, Szalay Lászlóval), 1940;
Az állatok rendszere és a szárazulatok állatföldrajza (In: Az állat és élete II.), 1942;
Az állatok gyűjtése (társszerző),1949;
Állathatározó (társszerző), 1950;
Erdőtalajok ízeltlábúinak produkciós biológiai vizsgálata (Balogh Jánossal és Loksa Imrével), 1952;
Állatföldrajz I-II., 1951–1952;
A barlangbiológia és problémái, 1959;
A biológiai aktualizmus elvének alkalmazása fosszilis bryozoakra, 1962;
Állatrendszertan (Loksa Imrével), 1969 (5. kiadás: 1981).
