Dobossy László; Czuczor
* Vágfarkasd, 1910. aug. 9. – † Bp., 1999. jan. 27. / irodalomtörténész, szótáríró, műfordító
Az érsekújvári reálgimnázium elvégzése után egy évet a Sorbonne hallgatójaként Párizsban töltött, majd a prágai Károly Egyetemen francia–magyar szakot tanult. A Sarló alapító és vez. tagja, 1931- től a prágai csoport vezetője volt. Sarlósként főleg pedagógiai kérdésekkel foglalkozott, ő teremtett kapcsolatot F. X. Šalda, Emanuel Rádl és Zdenìk Nejedlý tudós cseh professzorokkal. 1932-ben a Sarló delegátusaként részt vett és felszólalt a háborúellenes amszterdami kongresszuson. 1936–1939-ben a kassai magyar gimnáziumban tanított. 1939 őszétől a párizsi egyetem ösztöndíjasaként Franciaor- szágban tartózkodott, bekapcsolódott az ellenállási mozgalomba s a Phénix folyóirat szerkesztésébe. 1945 és 1950 között a párizsi Magyar Intézet tud. munkatársa, majd igazgatója volt. Hazatérve 1950-től 1957-ig a Külügyi Főiskolán, 1957-től 1980-ig az ELTE Szláv Filológiai Tanszékén működött docensként, majd professzorként.
– Középiskolás korától publikált az ifj. mozgalmi lapokban, később az Új Szóban, a Magyar Újságban, a Tátrában, az Új Szellemben, a Lidové novinyban, Az Útban, a Korunkban, a Nyugatban, az Új Életben. 1936 és 1939 között a Czuczor László álnevet is használta. Az ifj. mozgalom sodrában keletkezett radikális hangú írásait szociális elégedetlenség, lelkes tenni akarás jellemezte (A Sarló etnográfiai vándorlásai az Ipoly menti területeken, MiL 1930/7; Harmincmillió ember nevében [amszterdami felszólalása], Az Út 1932/6; A modern nevelés szociológiája, K 1932/8). Tanulmányíróként is gyorsan kiforrott, s irod. portréit, kritikáit többnyire esszéformában írta (Kosztolányi, Tátra 1937/2; F. X. Šalda, uo. 1937/8; Az úgynevezett „kisebbségi tudat” és népünk megrokkanása, Új Szellem 1937/21; A felvidéki szellem, Ny 1939, 131.). Nagy figyelmet szentelt a cseh–szlovák–magyar kapcsolatoknak, Csehek és magyarok címen érdekes tanulmányt írt (= Magyarok Csehszlovákiában 1918–1938, Bp. 1938), s 1934-ben több jeles cseh és szlovák tudóst (Šalda, Nejedlý, Rádl, Vl. Palic, Albert Pražák, Ján Stanislav) szólaltatott meg a Magyar Újságban a po.-i magyar tanszék ügyében. 1945 utáni irodalomtudományi munkásságában a francia irányultságú romanisztika került a központi helyre. Ilyen jellegű munkái közül a R. Rolland-ról írt két monográfia, a Válságok és változások c. tanulmánygyűjtemény és a kétkötetes francia irodalomtörténet emelkedik ki. A bohemisztika területén két monográfia, a Cseh–magyar nagyszótár és több kapcsolattörténeti tanulmánygyűjtemény szerzője. Több jelentős antológiát szerkesztett vagy válogatott (Szabadság – Az európai ellenállás költészete, Párizs 1945; Mai francia költők, Bp. 1948; J. Wolker: Vendég áll a házhoz, Bp. 1965; V. Nezval: Az éjszaka költeményei, Bp. 1966). A szlovákiai magyar szellemi élettel Mo.-ról is élénk kapcsolatot tartott, az ISZ-ben értékes tanulmányai jelentek meg.
Művek: Romain Rolland magyarul megjelent művei és a magyar R. Rolland-irodalom, Bp. 1956; Cseh–magyar szótár I–II., uo. 1960; Karel Èapek, tan., uo. 1961; Romain Rolland, az ember és író, tan., uo. 1961; Hašek, tan., uo. 1963; Hašek világa, tan., uo. 1963; A francia irodalom története I–II., uo. 1963; A közép-európai ember, kapcs.tört., uo. 1973; Két haza között, ua., uo. 1981; Előítéletek ellen, ua., uo. 1985; Gondban, reményben azonosan, ua., uo. 1989; Válságok és változások, tan., uo. 1988; A cseh irodalom kistükre, uo. 1990.
Fordítások: J. A. Comenius: A világ útvesztője, Bp. 1961; A világ útvesztője és a szív paradicsoma (Mayer Ju- dittal), Po. 1977.
Irodalom: Papp Lajos: Törvényen kívül, Bp. 1963; Szalatnai Rezső: Les 60 ans de L. D., Studia Slavica 1970/3–4; Jaroslava Pašiaková: Haškùv svìt, Česká literatura 1972/4; Rákos Péter: A közép-európai ember, Tiszatáj 1973/10; uő.: Z maïarskej bohemistiky, Česká literatura 1976/5; Turczel Lajos: A közép-európai ember. = Portrék és fejlődésképek, 1977; uő: Az érsekújvári reálgimnázium mint irodalmunk és tudományos életünk műhelye, ISZ 1992/11.
T. L.
