Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet - Dunaszerdahely
Maďarský osvetový inštitút na Slovensku, n.o. | Hungarian Cultural Institute in Slovakia | Dunajská Streda
a CSEMADOK szakmai háttérintézménye

Degen Árpád

* Pozsony, 1866. március 31. – † Budapest, 1934. március 30. / orvos, botanikus, az MTA tagja (1928)

Édesapja, Degen Gusztáv (1834–1903) jogász, politikus, a kassai jogakadémia (1857–1861 között), majd a pozsonyi jogakadémia (1861–1884 között) tanára volt. Degen Árpád szülővárosában végezte gimnáziumi tanulmányait. Már gimnazista korában foglalkozott a Duna-ligetek, a Kis-Kárpátok, Morvamező és Ausztria flórájával, 1883-tól nyolcadikos gimnazista koráig 4 cikke jelent meg. A budapesti egyetemen 1889-ben orvosi diplomát szerzett. 1889–1896 között a budapesti egyetem sebészeti klinikáján műtőorvosként, majd magánorvosként dolgozott. 1896-tól haláláig az általa alapított budapesti Vetőmagvizsgáló Állomás (később Intézet) vezetője volt. 1915-ben átmenetileg megbízták a Központi Szőlészeti Kísérleti Állomás és Ampelológiai Intézet vezetésével is. 1897-ben a budapesti egyetemen magántanár lett a fitográfia tárgykörből, 1927-től a szegedi egyetemen c. nyilvános rendes tanár. Alelnöke, majd tiszteletbeli elnöke volt a Természettudományi Társulat Növénytani Szakosztályának. Főként mezőgazdasági növénytannal, a vetőmagvak és a növénynemesítés élettani alapjaival foglalkozott. A vetőmagvizsgálat egyes nemzetközi módszereit ő, ill. a vezetése alatt széles körben elismert intézet dolgozta ki. Legjelentősebb flórakutató munkássága. Elsősorban Magyarország, a Balkán és K-Európa flóráját kutatta. A Balkán flórájának korában legjobb ismerője volt. Német (Österreichische botanische Zeitschrift) és magyar nyelvű (Magyar Botanikai Lapok), 110 részből álló tanulmánysorozatában igen sok új növényfajt írt le, köztük Európa flórájában ismeretlen nemzetségeket, ezek egyike (Degenia) és sok más növény viseli nevét. 300 000 példányt tartalmazó herbáriumát az MNMre hagyta. Elindította és 1902-től haláláig szerkesztette a Magyar Botanikai Lapokat. Szakfolyóiratokban 1000-nél több tanulmánya és ismertetése jelent meg.

Főbb művei:
A magyar füvek gyűjteménye I–VIII., 1900–1914;
A magyar királyi állami vetőmagvizsgáló állomások, 1907;
Magyar sásfélék, szittyófélék, gyékényfélék és békabuzogányfélék gyűjteménye I–V., 1914–1928;
A Magyar Tudományos Akadémia szerepe a növénytani tudományok fejlődésében (Mágócsy-Dietz Sándorral), 1933;
Flora Velebitica (A Velebit-hegység flórája) I–IV., 1936–1938

Kategóriahelyi
Életéhez kapcsolódó településekPozsony [Bratislava]
Működési ideje19. század / 20. század
Tevékenységi körorvos
ForrásinformációkLacza Tihamér: A tudomány apostolai, Magyar tudósok nyomában a mai Szlovákia területén, I-II. kötet, Madách Kiadó, 2013
Rövid URL
ID117738
Módosítás dátuma2020. január 23.

Hibát talált?

Üzenőfal