Csáji Pál

* Nagyida, 1902. április 20. – †  Miskolc, 1964. november 16.  / református lelkész, levéltáros

A gimnáziumot Rozsnyón végezte, 1920-ban érettségizett. Sárospatakon tanult a ref. teológián 1920–1924 között. 1929–1930-ban Halléban és Bonnban képezte magát tovább. 1924-től segédlelkész, 1928-tól lelkész volt Szepsiben, 1942-től vallásoktató lelkész Kassán, 1945. július 15-től 1947. július. 16-ig helyettes lelkész Szinán. A „lakosságcsere” folytán került Magyarországra. Itt előbb több helyen segédlelkész, majd 1952 májusától a Ráday Levéltárhoz rendelték, ahol 1962. január 1-jétől haláláig a Duna melléki egyházkerület levéltárosa volt. Budapesti segédlelkészsége idején, valamint levéltári munkája mellett egyháztörténeti kutatásokat is végzett. Több dolgozata nyomtatásban is megjelent. Kéziratanyagát a sárospataki református tudományos gyűjtemény őrzi. Jelentősebb tanulmányai: A magyarországi református eklézsiák és prédikátorok első hivatalos összeírása 1725–1729 (Egyháztörténet, 1958); Énekeskönyv-revízió kísérlete 1729-ben (Egyháztörténet, 1958); Horváth Sámuel, a Második Helvét Hitvallás 1743. évi kiadója (Egyháztörténet, 1958); Jessenius György (Egyháztörténet, 1959); Csider Szabó Pál éneke (A Ráday Gyűjtemény Évkönyve, 1955).