Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet - Dunaszerdahely
Maďarský osvetový inštitút na Slovensku, n.o. | Hungarian Cultural Institute in Slovakia | Dunajská Streda
a CSEMADOK szakmai háttérintézménye, a Felvidéki Magyar Értéktár kezelője

Buchholtz György. ifj.

Késmárk, 1688. november 3. – † Késmárk, 1737. augusztus 3. / természettudós, író, költő, teológus

Édesapja, id. Buchholtz György különböző felvidéki városokban volt iskolaigazgató és evangélikuslelkész (Kisszeben). Fia Késmárkon kezdte, majd 1704–1708 között Rozsnyón Missovitz Mihály irányításával végezte középfokú tanulmányait. 1708- ban indult peregrinációjára, előbb Gdańskban, majd Greifswaldban tanult az egyetemen, ahol bölcsészeti, teológiai és természettudományi tárgyakat hallgatott. Doktori disszertációját csillagászati témából írta (De conjunctionibus planetarum in genere et in specie de conjunctione Mercurii cum Sole, 1710). Két évre hazatért és házitanítói állást vállalt, de 1713-ban ismét német földre utazott: Drezdában, Lipcsében, Halléban, Jénában és Wittenbergben gyarapította ismereteit. 1714-ban Nagypalugyán, 1723-tól haláláig Késmárkon tanított az ev. líceumban, ez utóbbi helyen a rektori tisztséget is betöltötte. Szépíróként négy nyelven (németül, latinul, magyarul, csehül) írt. A kisebb diákoknak többnyire magyarul, a nagyobbaknak németül. Tanári munkája mellett foglalkozott a természettudományokkal és a Tátra tanulmányozásával.
Nagyon sokoldalú volt, hiszen egyaránt otthonosan mozgott a geológiában, a botanikában, a csillagászatban, a kémiában, a fizikában, a matematikában és az archeológiában. Tanítványaival tanulmányi kirándulásokat szervezett a Tátrába (később mások is követték a példáját). Ő maga számos cseppkőbarlangot bejárt, megvizsgált és leírt. Áttekintő rajzot készített a Deménfalvi-barlang járatairól, de 1719-ben felkereste a Szilicei jégbarlangot (Hideglyuk) is. 1719-ben az egyik barlangban „sárkánycsontvázakat” talált, egy darabot még a szász választófejedelemnek is elküldött, aki a kincstárában kiállította és aranyérmet küldött a tudósnak. A sárkánycsontok valójában a barlangi medve maradványai voltak. Jóllehet, orvosi képesítéssel nem rendelkezett, környezetében eredményes gyógyítóként tartották számon. Sikerrel továbbfejlesztette felesége nagyapjának, Augustini Keresztély, ab Hortisnak (Kakaslomnic) a fenyőbalzsamját. 1724-ben egy magyarországi származású német utazóval is bejárta a Tátrát. (Dr. E. F. Bruckmann 1740-ben egy németországi lapban számolt be erről.) Nemcsak az elméleti tudományok embere volt, hanem a gyakorlati dolgokban is ügyesnek mutatkozott. Az iskolai színielőadásokhoz maga ácsolta és állította össze a díszleteket, de napórákat szerkesztett és toronyórákat is javított, festett, zenét komponált és térképeket is rajzolt.
Rendszeresen tudósította a németföldi tudományos és egyéb lapokat, beszámolt a holdfogyatkozásokról, a meteorokról, az üstökösökről, a nyári hóesésről, az árvizekről és egyéb szokatlan vagy érdekes természeti jelenségekről. Munkatársa volt Bél Mátyásnak, akinek számos tanulmányt írt Prodromusába és Notitiájába is, a Deménfalvi-barlangról készült rajza pedig rézkarc formájában bekerült az előbbi műbe.

Kategóriaregionális
Életéhez kapcsolódó településekKésmárk [Kežmarok], Rozsnyó [Rožňava]
Működési ideje17. század / 18. század
Tevékenységi köríró, költő / teológus / természettudós
ForrásinformációkLacza Tihamér: A tudomány apostolai, Magyar tudósok nyomában a mai Szlovákia területén, I-II. kötet, Madách Kiadó, 2013
Rövid URL
ID113879
Módosítás dátuma2020. augusztus 2.

Hibát talált?

Üzenőfal