Bödők Zsigmond
* 1957. május 22., Komárom, † 2010. július 26., Dunaszerdahely / tudománytörténész, asztrofizikus, szakíró
1976-ban érettségizett a Nagymegyeri Magyar Tannyelvű Gimnáziumban,1979-81-ben a prágai Károly Egyetemen tanult.1984-ben a pozsonyi Comenius Egyetemen szerzett fizikusi oklevelet. 1977-1989-ben a Dunaszerdahelyi járási Csillagászati kabinet vezetője. Közel másfél évtizedes hivatásos népművelői tevékenysége során gyermekek, felnőttek százait avatta be a csillagászat és „rokontudományai” rejtelmeibe. Főként a nyaranta megszervezett legendás Konkoly Thege-csillagászati táborokban, de iskolákat, művelődési klubokat és baráti társaságokat rendszeresen látogató „vándorelőadóként” is.
1990-től a SZTA Csillagászati Intézetének munkatársa. A Szlovák Tudományos Akadémia munkatársa, és több nemzetközi szakmai szervezet: IAÚ, ALPO, Magyar Csillagászati Egyesület tagja volt. Közéleti tevékenységet is folytatott a Független Magyar Kezdeményezés egyik alapítójaként és az MPP elnökségi tagjaként. Csillagászati és tudománytörténeti cikkeket, könyveket publikált. Felvételeiből több csillagászati témájú hazai és külföldi fotókiállítást rendezett. Élete utolsó éveit Dunaszerdahelyen töltötte, húsz éven át számos tudományos-ismeretterjesztő és tudománytörténeti publikáció szerzőjeként a szlovákiai magyar könyvkiadás legsikeresebb könyvsorozatát, a Nap Kiadó által gondozott Magyar Talentum sorozatot írta és szerkesztette. 53 éves korában hunyt el. Sírja a nagyabonyi temetőben található.
Publikációs tevékenységét a szlovákiai magyar lapokban, folyóiratokban kezdte, majd szakfolyóiratokban folytatta. Első könyve, a Csillaglegelő, amelyben nemcsak tudományos igényességgel írja le az éjszakai égbolt tüneményeit, hanem a magyar néphit, népmondák csillagképeinek megnevezését is közzétette, a szenzáció erejével hatott. Az olvasók napok alatt elkapkodták, így több kiadást is megért. Az öregek elbeszéléseiből vagy két tucat csillag illetve csillagkép nevét tudjuk ugyan, viszont Bödők könyve ötödfélszáz(!) megnevezést tartalmaz. Tőle tudjuk, hogy a kötetének címében szereplő Csillaglegelő valójában a Tejút ősi magyar neve. A későbbiekben a dunaszerdahelyi Nap Kiadó számára megszerkesztette és megírta a Magyar Talentum sorozatot, amelyből hét kötet jelent meg, de tervei szerint további két tucatot még meg kívánt jelentetni. E sorozat ékköve a hét kiadást megért, 1997-ben publikált Nobel-díjas magyarok, amelyben nemcsak a kitüntetettek tevékenységét mutatja be, hanem azon kiváló elméket is, akik megkaphatták volna, akiknek meg kellett volna kapniuk. A sorozat többi tagja – a nagy feltalálókról, a repülés történetéről, az autózásról, a nyomdászatról, a vasút és hajózás történetéről és a már említett számítástechnika nagyjairól szólók is forrásértékűnek számítanak. Első könyvének ikertestvére a 2006-ban publikált Magyarok égi képeskönyve, amelyben remek színes felvételeken mutatja be a népi hagyományainkban szereplő csillagokat és csillagképeket. Plasztikus, remek fotóiból több kiállítást is szerveztek. A szakmabeliek és a nagyközönség Budapesten (kétszer), Somorján, Nagymegyeren, Révkomáromban, Baján, Siklóson és Kiskunhalason csodálhatta meg felvételeit. Már súlyos betegen, de még megérhette azt a dicsőséget, ami csak nagyon keveseknek adatik meg: a magyar Nobel-díjasokat méltató könyvét Vietnamban ötvenezer(!) példányban adták ki.
Művei:
Harmatlegelő (1986)
Nobel-díjas magyarok (1997)
Világjáró magyarok (1998)
Magyar feltalálók I. (2000)
Magyar feltalálók a repülés történetében (2001)
Magyar feltalálók az automobilok történetében(2002)
Magyar feltalálók a nyomdászat történetében (2003)
Magyar feltalálók a hajók és a vasút történetében (2004)
Magyarok égi képeslönyve (2006)
Magyar feltalálók a számítástechnika történetében (2007)
Életéhez kapcsolódó települések: Komárom, Nagymegyer, Dunaszerdahely, Ógyalla, Nagyabony
