Bátori-Sulcz (Schultz) Bódog honvédezredes
* 1804. január 4. Körmöcbánya – † 1885. március 8. Garamkövesd / az 1848-49-es szabadságharc 23 csatájában vett részt, hősiessége miatt katonái a Bátori előnevet adták neki.
Édesapja, Sulcz Antal az osztrák hadsereg mérnökkari őrnagya volt, később a körmöcbányai bíróság tagja. Bátori-Sulcz Bódog a Kassán a premontreiknél tanult, majd elvégezte a bölcsészeti és jogi egyetemet is, megtanult latinul, németül, olaszul és franciául. 1824 januárjában lépett a császári hadseregbe, hadapród lett a Bakonyi-ezredben. Alakulatával először Besztercebányán, később Komáromban állomásozott. Innen Gollenhofer Ignác századába helyezték át, Milánóba. Fokozatosan halad a ranglétrán; 1836-ban dandárnoki hadsegéd, 1839-ben a gránátos zászlóaljhoz került át, ahol felettese Damjanich volt. 1841-ben Budára került, raktárparancsnokként. 1844-ben 160 emberével együtt Pago szigetére vezényelték, feladatuk a sóaknák őrzése volt. 1845-ben Lévára került, ahol 16 hónapig szolgált hadfogadó parancsnokként. Innen Zágrábba rendelték, ahol egy évig maradt, majd 1847-ben ismét olasz földre, Udinébe helyezték. Itt kapta a lesújtó hírt: betegsége miatt kialakult fülbaja miatt nyugalmazták a cs. kir. hadseregből. Októbertől a Bars vármegyében szerveződő 17. honvédzászlóalj századosa. Decemberben a Galícia felöl betörő császári csapatokkal harcban álló felső-tiszai I. hadtesthez osztották be alakulatával, egyben őrnagyi kinevezést is kapott. A hadtest december 11-én a budaméri ütközetben, majd 1849. január 4-én a kassai ütközetben is vereséget szenvedett Schlik császári tábornok csapataitól, így kétszer is újjá kellett szervezni. Ezután a hadtest Klapka György parancsnoksága alá került és Sulcz vette át az egyik dandár vezetését. Január 23-án Bodrogkeresztúrnál visszavert egy császári támadást, részt vett a január 31-ei tokaji csatában, majd a kápolnai ütközetben. Az áprilisi offenzíva idején Tápióbicskénél, Isaszegnél, Nagysallónál és Komáromnál vitézkedett. A Bátori nevet e harcok során kapta katonáitól, melyet hivatalosan is felvett. Vitézségéért április 18-án alezredessé léptették elő és a Magyar Katonai Érdemrend III. osztályával tüntették ki. Buda ostroma, majd a Vág menti csaták után, június végén a II. hadtest egyik hadosztályának vezetőjévé nevezték ki, de hamarosan visszahelyezését kérte régi parancsnokához, Klapkához, akinek helyettese lett a komáromi várban. A vár feladásakor ezredesként fejezte be a szabadságharcot.
A szabadságharc után bátyja, a garamkövesdi plébános anyagi támogatása mellett teljes visszavonultságban élt. A császáriak 1850-ben bebörtönözték, majd még kétszer hallgatták ki. Emlékiratait 1870-ben adtak ki Pesten. Bátori-Sulcz Bódogot az Esztergom-szentgyörgymezői 48-as honvéd temetőben helyezték örök nyugalomra március 11-én.
A sírján lévő felirat szerint a Magyar Katonai Érdemrend I. és II. osztályának tulajdonosa volt, ezt azonban a fennmaradt okmányok nem támasztják alá. Ezt a kitüntetést csak Bem József és Görgei Artúr kapta meg (utóbbi nem fogadta el).
Visszaemlékezései az Emlékiratai az 1848/9-ki szabadságharczból címen olvashatók. Kiadta és sajtó alá rendezte Egervári Ödön.
