Bárczi Istán
* Gömörpanyit, 1943. ápr. 11. / költő, újságíró, tanár
A nyitrai Pedagógiai Főiskolán magyar–szlovák szakos tanári oklevelet szerzett (1966). 1964 és 1970 között Fegyverneken és Nagyölveden tanított. 1970- től az ÚSZ, 1971-től a Csemadok KB szakelőadója, 1973-ban a Szabad Földműves munkatársa volt. 1973 és 2003 között (nyugdíjaztatá- sáig) Tornalján tanított.
– Versei 1962-től jelentek meg a Hétben, az ISZ-ben, az Új Ifjúságban, irodalmi riportjait az ÚSZ közölte (1970–1971). Egyetlen verskötete, a Tükör előtt 1968-ban jelent meg. Hangvételével lényegében átmenetet képez a „nyolcak” és az „egyszeműsök” között. Ígéretes teljesítményt nyújtott, a későbbiekben azonban nem váltotta be a reményt, hogy költészetét kiteljesíti. Tőzsér Árpád megítélése szerint kötetében ott munkált a „valóságszempont“, az „esztétikummá nem emelt közéleti mondanivaló“, de megtalálható verseiben a „magasabb rendű megismerés: a filozófiai általánosítás igénye” is. A falu élménye „folytonos metamorfózist” és képi frissességet kölcsönzött verseinek.
Művek: A szőlőhegyről, rip., VÚSZ 1970. nov. 8.; Sigillium hospitum de Helmecz, rip., VÚSZ 1971. máj. 14.
Irodalom: Tőzsér Árpád: Fiatal költők sorakozója, ISZ 1963/5; uő: Indulatos megismerés. = Szavak barlangjában, Po.–Bp. 1980; Cselényi László: Költészetünk arcképcsarnoka: B. I., Hét 1976/29; Szeberényi Zoltán: Magyar irodalom Szlovákiában (1945–1999) I, 2000.
F. Z.
