* Temesvár, 1906. szept. 7. – † Kolozsvár, 1996. jún. 19. publicista, szerkesztő, egyetemi tanár
Apai ágon nagyszebeni szász családból származik, 1926- ban vette fel anyja családnevét. Apja a Monarchia katonatisztje volt. Négyéves korában került Po.-ba, itt érettségizett. Bölcsészettudományi tanulmányait a prágai Német Egyetemen végezte (1924–1929), etnográfiát tanult. 1948-ban a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen doktorált. A Sarló mozgalom elindítója és vezetője volt. Társaival együtt részt vett a Bp.-en 1928 tavaszán rendezett „Ezer magyar diák Ady-estje“ megszervezésében. Írásaiban a Duna menti népek összefogását hirdette. Első szociográfiai naplóját Tíz nap szegényországban (PMH 1930. okt.) címmel jelentette meg. 1931-től részt vett Az Út szerkesztésében. Itt jelentek meg szociológiai írásai (A galántai járás kistükre; Diószeg; Tardoskedd stb.) és A harcban nincs megállás c. elemzése a Sarló bukásának okairól. 1934-ben az ő szerkesztésében jelent meg a Barna könyv a hitleri Németországról és a lipcsei perről. 1935- ben, romániai illetőségére hivatkozva, a csehszlovák hatóságok kiutasították az országból. A kiutasítás tényleges oka politikai tevékenysége volt. Távozása után is kapcsolatot tartott a szlovákiai magyar kulturális élettel, rendsze- resen írt a Magyar Napba, s a Korunk is gyakran közölt tőle csehszlovákiai vonatkozású írásokat. Erdélyben először Brassóban, majd Kolozsvárott telepedett le. A Korunk, a Brassói Lapok és a Független Újság munkatársa lett. 1937-ben a Vásárhelyi Találkozó egyik szervezője, 1939-ben az Erdélyi Enciklopédia egyik elindítója. A bécsi döntés után rövid ideig Kalotaszentkirályon tanított, 1941-től a Kelet Népe kolozsvári szerkesztője, a Magyar Nemzet és a Kis Újság munkatársa, 1944– 1948-ban a kolozsvári Világosság c. napilap főszerkesztője, a Magyar Népi Szövetség alelnöke volt. 1948-tól egyetemi tanár, a román nemzetgyűlés tagja, 1949-ben a Bolyai Egyetem rektora. 1949-ben a Magyar Népi Szövetség vezetőivel együtt – hamis vádak alapján – letartóztatták és bebörtönözték. 1956-ban rehabilitálták. A kolozsvári egyetem tanára, 1957–1971-ben a Korunk főszerkesztő helyettese. Ő szervezi, szerkeszti főszerkesztőként a Romániai magyar irodalmi lexikont (1981), melynek harmadik kötete 1995-ben jelent meg. – Fábry Zoltán mellett a csehszlovákiai magyar közírás jelentős képviselője. Hét próba (1965) c. emlékiratában 1935-ig dolgozta fel csehszlovákiai élményeit. 1935 előtti korszakának jelentősebb írásait külön fejezetben közli későbbi köteteiben (Íratlan történelem, Kvár. 1939; Hármas kistükör, 1945; Egyenes beszéd, 1957; Duna-völgyi párbeszéd, Bp. 1974; Mesterek és kortársak, Bukarest 1974).
Művek: A Szudétáktól a Fekete-tengerig, publ., Kolozs- vár 1946; Az igazi 1848, uo. 1948; Toll és ember- ség, irodalompol. jegyz., Bukarest 1965; Én tintás esztergapadom, karc., uo. 1967; Intelmek, esszé, uo. 1972; Itt és most, tan., Kolozsvár 1976; Szár- nyas oltár, elb., Bp. 1978; Szolgálatban, emlékir., Bukarest 1978; Táj és nép, szociogr., Kolozsvár 1979; Vargyasi változások, szociogr., Bukarest 1979; Acéltükör mélye, önéletr., uo. 1982; Hídve- rők Erdélyben 1944–1946, vál. tan., uo. 1985; Fér- fimunka, emlékir., uo. 1986; Magyarok, románok, szlávok, vál. tan., cikkek, uo. 1986; Tíz nap szegény- országban, szociogr., 1988.
Irodalom: Köves Miklós: B. E. erdélyi hivatása, Korunk 1939; Turczel Lajos: Két kor mezsgyéjén, 1967; Fábry Zoltán: Egy magyar jakobinus köszöntése. = F. Z.: Stószi délelőttök, Po.–Bp. 1968; Czine Mi- hály: A helytálló ember. = Cz. M.: Nép és irodalom 2., Bp. 1981; Kántor Lajos–Láng Gusztáv: Románi- ai magyar irodalom 1944–1970, Bukarest 1973; Fónod Zoltán: A cselekvő ember. = F. Z.: Körvona- lak, Po.–Bp. 1982; Csatári Dániel: B. E. életrajzá- hoz, Ttáj 1976; Gábor Dénes: B. E., vál. bibl., Művelődés 1976.
F. Z.
