Bacsák György
* Pozsony, 1870. június 5. – † Fonyód, 1970. március 4. / jogtanácsos, csillagász, geológus
Édesapja, Bacsák Pál Pozsony vármegye alispánja volt. Pozsonyban Dohnányi Frigyes tanítványa volt. Itt ismerkedett meg az égi mechanikával. A budapesti tudományegyetem jogtudományi karán szerzett doktori oklevelet. Münchenben festészetet is tanult. Autodidaktaként csillagászati tanulmányokat folytatott. Nagy matematikai felkészültséggel és széles látókörű őséghajlattani szemlélettel igyekezett felismerni, ill. megmagyarázni az égi mechanika mozgástörvényeit és a pleisztocén jégkorszakok közötti összefüggéseket. Milutin Milanković (1879–1958) elméletéből kiindulva meghatározta a Föld pályaelemeinek változásából az elmúlt 600 ezer év, majd egymillió év eljegesedési hullámait. Kidolgozta a pályaelemek stabilitási pontjainak és időszakainak elméletét. Tudományos munkásságának eredményeit 70 éves korától publikálta. Mindössze hat dolgozata jelent meg. Ezekben megfejtette az elmúlt hatszázezer év eljegesedéseinek okait, megmagyarázta képződésük mechanizmusát, felhasználva hozzá minden tárgyi előzményt: a földtörténeti közelmúlt kutatásainak eredményeit az égi mechanikai számítások és értékelések figyelembevételével; átdolgozta az égi mechanikai eljegesedési elméletek sorát. Táblázatából kiderül, hogy a 600 000 év alatt 22-szer volt glaciális klímakilengés, ezek összes időtartama 156 500 év. Volt azonban 20-szor szubtrópusi, 20-szor antiglaciális és 23-szor szubarktikus éghajlat. A Bacsák-táblázatból azt is megtudhatjuk, hogy ma két jégkorszak közti interglaciálisban élünk, mely kb. 10 ezer éve kezdődött és még kb. 70 ezer évig fog tartani. Régészeti ásatásokat is végzett a Balaton környékén, ahol élete nagy részét töltötte. A nevéhez fűződik egyebek között a bereki cölöpépítmények feltárása. Jeles festőként is számon tartották, műveit számos kiállításon mutatták be. Fonyódon teret neveztek el róla és a városban működik a Bacsák György Szakképző Iskola.
Főbb művei:
A skandináv eljegesedés hatása a periglaciális övön, 1942;
Az utolsó 600 000 év földtörténete, 1944;
A pliocén és pleisztocén az égi mechanika megvilágításában, 1955.
