Ardamica Ferenc
* Losonc, 1941. nov. 30. / író, újságíró, műfordító
Alapiskoláit szülővárosában végezte, majd évekig segédmunkás volt, 1967-ben a füleki gimnáziumban érettségizett. 1967–1972-ben pénzügyi előadó volt a losonci városházán. Az 1968-at követő tisztogatások folyamán elbocsátották állásából, egy ideig a füleki zománcgyárban, majd a losonci közegészségügyi állomáson dolgozott. 1989 után a losonci járási hetilapot, az Ipolyt szerkesztette, 1990-ben megalapítója és főszerkesztője lett a Nógrádi Szó c. tájlapnak, 1992-től szabadfoglalkozású újságíró, író.
– Első novellája a Hétben jelent meg 1962-ben, azóta folyamatosan publikál. Több irodalmi pályázat díjazottja. Társadalmi-művészeti elismerései: a SZMÍT nívódíja a Kalandor születik c. regényéért (1998), Losonc Város Díja (1998), Losonc Város Polgármesterének Díja (2001). Leginkább a novella és a terjedelmesebb elbeszélés műfajában van otthon, de írt rádiójátékot, filmforgatókönyvet, irodalmi riportokat, etnikai tanulmányt, irodalmi paródiákat stb. A valósághű, anekdotikus szerkesztésű magyar novella hagyományait követi, némileg Móricz és Kosztolányi hatásával színezve. Történetei többségében kisvárosi alakok, rendhagyó sorsú, lelkileg sérült, önérzetükben sértett, megrendült öntudatú emberek elevenednek meg. Napjaink és a közelmúlt kisemberének élethelyzeteit, törekvéseit, buktatóit ábrázolja kissé fakó stílusban, gyakran a naturalizmusba hajló eszközökkel, számottevő helyzet és hangulatteremtő erővel, de mérsékelt lélektani hitellel. Novellái nyomott, tragikus hangulatait helyenként a humor színeivel élénkíti. A humor jegyében születtek irodalmi paródiái is, melyekben kortársai modorosságait gúnyolja ki fiktív interjúk formájában. A kortárs szlovák próza fordítója.
Művek: A rokon cseléd, elb., Po. 1970; Anyám udvarlói, elb., Po. 1989; Tejszínhabos halál, erotikus elb., Po. 1991; Piszokul felhergelve, elb., Po. 1992; Görbe tükör előtt, irod. paródiák, Po. 1995; Kalandor születik, r., Losonc 1997; Szerelem nélkül, elb., 1999; A hetedik, elb., Dsz. 2000; Az akasztott ember kötele, elb., Losonc 2001; Hedvig sír, hangj., Losonc 2002; Dögkeselyű, elb., 2002; Matkini nápadníci, elb., Losonc 2001.
Fordítások: Dušan Mitana: A játék vége, r. 1986; Oľga Feldeková: Mókus, r., 1987; Peter Andruška: Finom emberek, r., Po. 1988.
Irodalom: Egri Viktor: A rokon cseléd, Hét 1971/51; Olasz Sándor: És mégis történik valami…, Tiszatáj 1971/10; Mezei László Miklós: A. F., interjú, Napjaink 1990; Püspöky Klára: Hű maradt szülővárosához, Hét 1991/48; Tarján Tamás: A. F.: Tejszínhabos halál, Népszab. 1992/7; Horpácsi Sándor: A. F.: Piszokul felhergelve, Palócföld 1993/6; Mezey László Miklós: Görbe tükör előtt, Új Könyvek 1995/24; Németh Zoltán: Egy jellem fejlődéstörténete, ÚSZ 1998. 9. 30.; Szeberényi Zoltán: Magyar irodalom Szlovákiában (1945–1999) I., 2000.
Sz. Z.
