Ádám Lajos
* Tergenye. 1879. május 1. – † Budapest, 1946. november 17. / sebész, egyetemi tanár
Orvosi oklevelét 1904-ben szerezte Budapesten. Orvosi pályája kezdetén Hültl Hümér tanár mellett alorvos volt. 1912- től Dollinger Gyula tanársegéde a budapesti I. sz. Sebészeti Klinikán. 1916-ban magántanári képesítést nyert a zsigerek sebészetének tárgyköréből. 1919 decemberétől kórházi főorvos, majd 1926-ban nyilvános rendkívüli tanárként kinevezést kapott az újra megszervezett III. sz. Sebészeti Klinika élére. Zsidó származása miatt sok egyetemista tüntetett kinevezése ellen, de a kormányzat meghagyta tisztségében. 1930-tól nyilvános rendes tanár, 1946. június 1-jétől a II. sz. Sebészeti Klinika igazgatója. Az 1946/1947-es tanévben az egyetem rektorává választották, de ciklusát már nem tudta kitölteni. Magyarországon ő terjesztette el a helyi érzéstelenítés alkalmazását. Száznál több tudományos közleményben ismertette tapasztalatait, amelyeket számtalan műtéttel kapcsolatban szerzett. Legkimagaslóbbak a sipolyokra, a tetanuszra, az érzéstelenítésre vonatkozó tanulmányai és az epe- és végbélsebészet területén kifejtett munkássága. Mintegy 150 tanítványt nevelt, több ezer műtétet végzett. A Nemzetközi Sebésztársaság vezetőségi tagja volt.
Főbb művei:
A fájdalomcsillapítás a sebészetben, é. n.;
A rákkérdésről, 1935;
Az élet megbecsülése, 1936.
