Kubovics Imre
* Nagymácséd, 1925. november 5. / geológus, egyetemi tanár
Elemi iskolai tanulmányait 1932–1940 között szülőfalujában végezte, 1942–1943-ban a galántai polgári iskolában, 1943–1942-ben az érsekújvári kereskedelmi iskolában tanult. 1944–1945-ben levente, majd hadifogoly volt Németországban. 1945. augusztus 11-én érkezett haza szülőfalujába. Másfél hónappal később, 1945. szeptember 26-án Magyarországra szökött és az ottani Komáromban 1946–1947-ben befejezte középiskolai tanulmányait. 1947–1949 között a budapesti József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Közgazdaságtudományi Karának hallgatója volt, 1949–1953 között a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem (ma: ELTE) Természettudományi Karán geológiát tanult és 1953-ban geológusi oklevelet szerzett. 1954–1993 között az ELTE kőzettani-geokémiai tanszékén adjunktus, docens (1966), professzor (1975). 1966–1993 között a tanszék vezetője volt, 1975-ben lett a földtudomány doktora (DSc.).
1993–1994-ben a felsőoktatást felügyelő helyettes államtitkár volt Antall József, majd Boross Péter kormányában. 1996-tól professor emeritus. Fontosabb kutatásai: a Velencei-hegység nyomelem-geokémiai vizsgálata, amelynek során a felszíni kőzetátalakulási termékekben aranydúsulást mutatott ki. Kandidátusi disszertációjának témája a Mátra északkeleti és nyugati részének részletes kőzettani–
vulkanológiai feldolgozása volt. Az 1960-as évek második felétől érdeklődése a kísérleti magmás kőzettan felé fordult, és az általa létrehozott petrurgiai laboratóriumban végzett kísérletek számos elméleti és gyakorlati probléma megoldásához járultak hozzá. A laboratórium több mint 20 éves működése során az olvadékszerkezettel foglalkozó egyetemi doktori diszszertációk születtek, és Kubovics Imre is e témakör részletes feldolgozása alapján nyerte el a földtudomány doktora fokozatot. A kísérleti munkák gyakorlatilag hasznosítható eredményekhez, nemzetközi szabadalmakhoz is vezettek. Az 1980-as években az addig kevésbé feldolgozott hazai mezozoos magmás kőzetek kőzettani-geokémiai vizsgálatával is foglalkozni kezdett, amely új eredményekhez, Magyarországon korábban nem ismert kőzettípusok megismeréséhez vezetett. E kutatások jelentős mértékben járultak hozzá a Kárpát-medence magmás fejlődésének, magmatektonikai helyzetének, a kéregköpeny kapcsolatoknak a pontosabb megértéséhez. Az 1990-es évektől kezdődően főként kozmopetrológiai kutatással foglalkozik, amelynek során elsősorban a Kárpát-medencében lehullott (Kaposfüred – 1995. május 7.; Kaba – 1857) és talált meteoritok korszerű módszerekkel történő kőzettani-geokémiai újravizsgálatát végzi. Kutatómunkája azonban kiterjedt a kozmikus eredetű mikroobjektumok, a Hold-kőzetek, valamint az antarktiszi meteoritok (shergottit, ALHA 77005) tanulmányozására is. Ezekről a kutatásairól társszerzőkkel számos angol nyelvű publikációt tett közzé.
Fontosabb kitüntetései:
A földtani kutatás kiváló dolgozója (1972);
Munkaérdemrend arany fokozata (1983);
Pro Universitate Emlékérem (1985);
Szent-Györgyi Albert-díj (1995);
Apáczai Csere János Emlékérem arany fokozata (1996);
Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2000);
ELTE tiszteletbeli doktora és professzora (2005);
Nagymácséd díszpolgára (2005).
Főbb művei:
Kőzetmikroszkópia I. (A kőzetmikroszkópia módszertana), 1992;
Kőzetmikroszkópia II. (A kőzetalkotó ásványok), 1993;
Általános kőzettan (A földövek kőzettana), 2008.
