Szemere László
* Lasztomér, 1884. október 26. – † Veszprém, 1974. december 8. / mikológus, ornitológus
Egyetemi tanulmányait a budapesti Tudományegyetem bölcsészettudományi karán kezdte, majd jogot végzett a budapesti, később a kolozsvári tudományegyetemen. Növény- és állattani ismereteit főleg autodidakta módon szerezte. 1909-től Csík vármegyében dolgozott a közigazgatásban, és bizonyos források szerint ebben a minőségében a vándormadarak vonulását is figyelte. Egy madártani állomást működtetett, és foglalkozott madarak tömésével is. 1920-tól a Madártani Intézetben szakelőadó. 1924-től 1938-ig a Földművelésügyi Minisztérium kísérletügyi osztályán dolgozott, 1938–1946 között a Növényélettani és növénykórtani Állomás gombászati osztályvezetője. Ornitológiai kutatásaiban főleg a ragadozó madarak életével foglalkozott. Fő érdeklődési köre a mikológia volt. Elsők között kapcsolódott be „A Bakony természeti képe” című kutatási programba. Idős korában, Hetvenévesen, 1960-ban a Bakonyba, Hárskút községbe költözött, ahol a környező erdőkben sokféle gombafaj fellelhető. Összesen 446 gombafajt sorolt fel a Bakonyból. A mikológián belül az egyik fő témája a szarvasgombák kutatása volt, ebben világszerte elismert eredményeket ért el. A témában 1970-ben írt munkája évtizedeken át az egyetlen szakkönyv volt. Kutatásai mellett rendszeresen gombaismertető tanfolyamokat szervezett. Szakmájában csak „bakonyi remeteként” emlegették.
Főbb művei:
A madártömészet kézikönyve, 1915;
A háztartási konzervkészítés ábécéje, 1924;
Gombáskönyv kezdők részére. Útmutató a gyakoribb gombák megismeréséhez és értékesítéséhez, 1926;
Gombaértékesítési útmutató, 1940;
Die unterirdischen Pilze des Karpathenbeckens, 1965;
Föld alatti gombavilág, 1970.
