Szlovákiai Magyar Népzenei Adatbázis

Mentem, mendegéltem, egy messze földre értem,
Ott találtam magamat a Getszemáné kertben.
Egy forrásras leltem és mellé heveredtem,
A víznek illatáról mindjárt ráismertem,
Hogy e forrás vize attól illatozik,
Mert Jézusnak vére ebben harmatozik.
Mindjárt merítettem és haza siettem.
Húsvét hétfő reggelre meg is érkeztem.
Akit meglocsolok e forrás vizével,
Eltelik szent áldással, a Jézus kegyelmével.

Álmomban az éjjel, egy kis rózsakertben jártam,
Egy kis angyal vezetett a virágok sorában.
Balról nefelejcsek, jobbról rózsák nyíltak,
Gyengéd szívvel, szeretettel a szívemhez hajoltak.
Azt mondta az angyal, nefelejcs a hála,
Rózsa meg a szeretet kedves virágszála.
Kettőt közülük én a szívembe zártam,
S ezzel a két szép virággal most elédbe álltam.
Csak ez az én kincsem, nincs egyebem, másom,
Fogadd kérlek sok jó kívánságom.
A jó Isten édesapánkat soha el ne hagyja,
Életének minden napjára, bő áldását adja.

Hogy ma felébredtem, ujjongott a lelkëm,
Mert a te drága névnapodat úgy vártam, úgy lestem.
Sokra számítottam, oly sokat akartam,
De szép pillanatban elcsuklik kis ajkam.
Nem gyötör a bánat, Jézuskám, te látod,
Hogy édesapánk értünk mennyit fáradt.
Jutalmazd meg érte, s vidd fel majd az égbe,
Miglen legyen kisérője krisztusi béke.

Ëgy csepp tinta csëppent a csizmám orráro,
Elgyüttem Szent István napjáro.
Sütik a malacot, érzem a szagát,
Adják nekëm a hátulsó lábát.
Ëggy kóbászt a nyakamba,
Ëgy kënyeret a hátamra,
Ëgy pízt a markomba.
Dicsértessék az Úr Jézus Krisztus!