Szlovákiai Magyar Népzenei Adatbázis

1. A nyalka, szép huszár, ha felül a lovára,
Lehúzza csákóját, a gyászos homlokára,
Lehúzza csákóját két fekete szemére,
Hogy ne lássa senki, hogy hová hull a könnye.

2. Hova hull a könnye, a lova serényére,
Kedves kisangyalom, de jutol-e eszembe.
Jutok is, fogok is, el se leszel felejtve,
Rózsabimbó leszel a csákóm tetejébe.

1. Vén Maszarik udvarába van egy rezgő nyárfa,
Földre hajlik annak minden ága.
Ágyúgolyó töredezi le annak az ágát,
Minden szőke barna kislány várja a babáját.

1. Ferenc Jóska, ha felül a lovára,
Négy sorjába megy a huszár utána.
Jaj, de szépen szól a katona banda,
Édesanyám hallaná, de sírna.

2. Utoljára hajlok ki a nyeregből,
Csókot kérek a régi szeretőmtől.
Adj egy csókot kisangyalom az útra,
Isten tudja, látlak-e még valaha.

1. Édesanyám, mondok kendnek valamit,
Gombolja ki a kis lajbim elejit,
Nézze meg, hogy mi szorítja a szívemet,
Tegye rá az imádságos könyvemet.

2. Édesanyám, mi van a kötőjébe,
Piros alma, adjon egyet belőle.
Úgysem soká eszem az almáját, almáját,
Viselem a Ferenc Jóska ruháját.

1. Kossuth Lajos, én is a tiéd vagyok,
Viselem a rózsás kis bajnétot.
Kis bajnétom rózsafa a nyele,
Rá van vágva a kisangyalom neve.

2. Isten veled, kis falum örökre,
Kimegyek én meghalni belőle.
A szívemet éles golyó járja,
Lesöpör a hegyek oldalára.

1. Kossuth Lajos fehér lova sej, de megérdemelte már a zabot.
Sokszor körül, sokszor körül, sokszor körül járta Magyarországot.
Ha még egyszer körüljárhatta volna,
Magyar földön, szép hazánkba, szép hazánkba muszka sose lett volna.

1. Ha felmegyek a doberdói nagy hegyre,
Onnan nézek fel a csillagos égre.
Csillagos ég merre van a magyar hazám,
Merre sirat engem az édesanyám.

2. Jaj, istenem, hol fogok én meghalni,
Hol fog az én piros vérem elfolyni.
Eltemetnek, a mezei vadvirágok,
Megsiratnak engemet a leányok.

1. Sírhat, zokoghat az az édesanya,
Kinek háborúba megyen két fia.
Kezét vagy lábát, golyóval ellövik.
Szegény meg se halt, máris eltemetik.

2. Jön a százados úr, hófehér paripán,
Fényes kard csörög, annak az oldalán.
Fényes kard csörög, rézágyú mennydörög,
Kardjáról a vér, a földre lecsöpög.

3. Pajtás, ha látod testemnek mély sebét,
Töltsd meg fegyvered, lojj agyon engemet.
Vagy pedig szuronyod, szegezd a szívemnek,
Ne hagyj sokáig szenyvedni engemet.

1. Pokrócomnak a négy sarkára vágom a nevemet,
Átadom a teendőmet a nyolcbelieknek.
Hagy viselje, sej, haj, a bundás regruta,
Kinek van még a kaszárnyába harminchat hónapja.

2. Gyócs az ingem, gyócs a gatyám, lobogós az ujja,
Nem lobog az, nem lobog az, ha a szél nem fújja.
Ha a szél nem fújja, magam lobogtatom,
Még az éjjel a babámat véle betakarom.

1. A gőzösnek hat kereke,
Bárcsak ízzé, porrá törne.
Hogy ne vinne el messzire,
Oroszország közepébe.

2. Sírhat az az édesanya,
Kinek két fia katona.
Egyik huszár, másik baka,
Jaj, de két szép szál katona.

3. Egyik lovát legelteti,
Másik babáját öleli.
Összeborul mind a kettő,
Úgy sír, mint a záporeső.