Szlovákiai Magyar Népzenei Adatbázis

1. Amerika nékem nem szülött hazám,
Mert nem nevelt benne az édesanyám.
A nagy tenger könnyes körül keríti,
A szívemet a nagy bánat gyötöri.

2. |: Átkozott légy Amerika  örökre,
Csak még egyszer kijöhettem belőle. :|

1. Amerika nem a magyaroknak jó,
Mert ott csak az angoloknak igen jó,
Míg az angol a hotelba sört iszik,
Szegény magyart a módlisgyár megöli.

1. Leégett a rakanazi dohánygyár,
Bele égett tizenhárom barna lány,
Jaj, de szépen csikorgott a sárga cipője,
Kislányváron lakott a szeretője.

2. Sok ruhája van egy dohányoslánynak,
De még több van a jó édesanyjának.
Édesanyám, minek az a sok vasalt ruha?
Ha a lánya hervad a simítóba.

3. Reggel nyolckor megyen a lány a gyárba,
Édesanyja sírva néz ki utána.
Sírjál anyám, sírba tesz engem a dohánygyár,
Hervadóba van a két piros orcám.

1. Szőke kislány megyen a szivargyárba,
Édesanyja sírva sétál utána.
Sírjál anyám sírba tesz a vasárnapi bál,
Sírba tesz egy tizennyolc éves kislány.

2. Már ezután nem hiszek a legénynek,
Két színe van, mint a nyárfa levélnek,
Megmutatom én ennek a betyár világnak,
Párja leszek tavasszal a babámnak.

1. Leégett a nagytárkányi dohánygyár,
Benne éget tizenhárom barna lány,
Verje meg az Isten az jou anyát,
Ki a dohánygyárba küldi a lányát.

2. Ágcsernyőbe befutott a gyorsvonat,
Tizenhárom kislány elébe szaladt.
Mind a tizenhárom talpig fehérbe,
Csak az enyém öltözött feketébe.

3. Haragszanak rám a tárkányi lányok,
Hogy én egész héten fehérbe járok.
Kit gyászoljak, sej, haj, itt van a babám,
Azé leszek kit szeretek igazán.

1. Summás kislány, ha kimegy a határba,
Egyenesen bocskort köt a lábára,
Egyenesen bocskort köt a lábára,
Úgy szedi fel a sok rendet sorjába.

2. Summás kislány nem alszol az éjszaka,
Míg a tábla búza le nem lesz vágva.
Eljött már az éjfélnek az ideje,
Le van már a tábla búzának a fele.

3. Sápadt vagyok, mint a nyárfa levele,
Megsápaszt egy barna legény szerelme.
Négy órától tizenegyig aratni,
Jaj, de meg kell a kenyérért dolgozni.

4. Arra kérem a főispán urakat,
A munkából adják ki a babámat,
Barna legény, azt kiadni nem lehet,
Míg a búza a magtárba be nem megy.

5. Jaj de röges, jaj, de hosszú az az út,
Amelyen a summás kislány haza jut.
Elfáradt már, összerogyik a lába,
A pajtában szalmából van az ágya.

6. Felkelnek ok minden reggel hajnalba,
A főispán a parancsot kiadja.
Menjetek ki a gabonatáblára,
Fejezzétek be a munkát sorjába.

7. Gyertek lányok fonjunk virág koszorút,
Ünnepeljük meg a kombajn korszakot.
Hadd arasson helyettetek sokáig,
Az emberkor legvégső határáig.

1. Dohányos lány, ha bemegy a pajtába,
Egyenesen fellép a szerdiára,
Egyenesen fellép a szerdiára,
Százhúsz pórét lehány egy éjszakára.

2. Dohányos lány nem alszol az éjszaka,
Míg a százhúsz póré be nem lesz rakva.
Eljött már az éjfélnek az ideje.
Be van már a százhúsz pórénak fele.

3. Szépen kérem a dohányos urakat,
A dohányból adják ki a babámat.
Azt kiadni barna legény, nem lehet,
Míg a dohány a raktárba be nem megy.


4. Sápadt vagyok, mint a dohány levele,
Megsápított a „szamos" dohány ereje.
Négy órától tizenegyig fent lenni,
Jaj, de meg kell a dohányba szenvedni.

5. Ha akarok újesztendőt csinálok
Már én többet a dohányba nem járok.
Megmosom a dohánytól a kezemet,
Nem eszek már több keserű kenyeret

1. Sápadt vagyok, mint a dohány levele,
Megsápadt a szamos dohány ereje,
Négy órától tizenegyig fent lenni,
De sokat kell a dohányba szenvedni.

2. Ha akarok, újesztendőt csinálok,
Én már többet a dohányba nem járok.
Megmosom a dohánytól a kezemet,
Nem eszek már több keserű kenyeret.