Szlovákiai Magyar Népzenei Adatbázis

1. Hol jártál te kislány ilyen korán,
Látom a cipődet, harmatos már,
Zöld erdőbe' jártam ibolyáér',
Fáj a szívem, maj' meghasad a babamér'.

2. Nem átkozlak babám, nem szokásom,
Csak a mosdóvized vérré váljon,
Törülköző kendőd lángot hányjon,
Az én szívem a tiedér sose fájjon.

1. Hol jártál te kislány ilyen korán,
Láttam a cipődet, harmatos már.
Rózsás kerte' jártam, violát gyomláltam,
Eszemadta. 

2. Hoztál-e violát a számomra?
Hagy tegyem a csárdás kalapomra.
Hagy tudja meg a világ, hogy mi szeretjük egymást,
Eszemadta.

1. Ki látott már nyáron szánkón járni,
Szőke legényt barna lányhoz járni.
Én már láttam mert magam is az vagyok,
Szőke a babám én meg barna vagyok.

2. Olyan legény akart hozzám járni,
Ki az ajtót nem tudta bezárni.
Megtanulja, lesz majd rá ideje,
Három évig leszek a szeretője.

1. Szereti a hal a hideg vizet,
Szeretnélek babám de nem lehet.
Más szemébe fogol kacsintani,
Másnak fogol szerelmet ígérni.

2. Szerettelek, de már annak vége,
van már nékem szebb szeretom, mint te,
Elszakadt a mi szerelmünk lánca,
Nincsen kovács, ki megreperálja.
 
Szövegvariáns Bodrogszentesről:
 
1. Szereti a hal a hideg vizet,
Szerettelek kislány, de nem lehet.
Más legénynek adtad a szívedet,
Így, hát kislány, felejts el engemet.
 
2. Éjfél után egyet üt az óra,
Gyere ki hát, kislány búcsúszóra.
Búcsúzásom nem olyan hosszú lesz,
Egyet szólok, jaj de siralmas lesz.

1. Gyere kislány a szekerem után,
Maj' felveszlek valahol az utcán.
Nem megyek én mer' sokan meglátnak,
Elárulnak az édes anyámnak.

2. Gyere kislány, mer’ meg nem lát senki,
A subámmal be foglak takarni.
Ha betakar gyürmös lesz, sej, haj, a ruhám,
Hazamegyek, megver édesanyám.

1. Túr a disznó, lent a mocsárszélen,
Tartottam szeretőt, de már régen.
Ha tartottam, megszenvedtem érte,
Cudar világ, ne hányd a szememre.

2. Csaplárosné töltsön egy ice bort,
Hagy mossam le, a torkomról a port.
Enyhitem a bánatos szívemet,
Ölelem a régi kedvesemet.


Kiskövesd, asszonyok, 1979:

Tépett varjú száll a levegőbe’,
Rossz év járja a szegény legényre.
Kigúnyolják, kacagják a lányok,
A szegénység jaj, de cudar átok.

1. Búza, búza, de szép tábla búza,
Kihajlik a sarkadi útra,
Kökény szemű lányok aratgatják,
Jaj, de szépen keresztbe is rakják.

2. Minek megyek már én a templomba,
Nem látom a babámat a sorba.
Fel-fel vetem csalfa szemeimet,
Nem látom a régi szeretőmet.

1. ez a kislány kiment az erdőbe,
Lefeküdt a rozmaring tövébe.
Egyet, kettőt sóhajtott magába,
A világon nincsen árvább nála.

2. Édesanyám, csak egy a kérésem,
Lila ruhát varasson én nékem.
Lila ruhát, rózsaszín kötovel,
Hagy béküljek ki a szeretőmmel.

1. A cipőmnek se sarka, se talpa,
Eltáncoltam a kaposi bálba,
Lesz még annak talpa is, sarka is,
Lesz szeretőm, szőke is, barna is.

2. Szánom-bánom, amit cselekedtem,
Hogy tevéled szerelembe estem.
Szerelembe nem estem, csak szóba,
Sajnálom, de nem tehetek róla.

3. Szánom-bánom, hogy megházasodtam,
Legénységem gyászba borítottam.
Mer’ már nékem nem szabad szeretni,
Nem szabad a szép lányt megölelni.

1. Voltam, voltam, jaj de megsápadtam,
Fájt a szívem, ha haza gondoltam,
Fájt a szívem a szeretőm után,
Nem nézhetek a rostélyos ablakán.

2. Nézlek, nézlek, de hiába nézlek,
Nem való vagy Te szegény legénynek.
Gazdagabbra, tudol kacsingatni,
Engem babám, árván akarsz hagyni.