Szlovákiai Magyar Népzenei Adatbázis

1. Kossuth Lajos fehér lova sej, de megérdemelte már a zabot.
Sokszor körül, sokszor körül, sokszor körül járta Magyarországot.
Ha még egyszer körüljárhatta volna,
Magyar földön, szép hazánkba, szép hazánkba muszka sose lett volna.

1. Ha felmegyek a doberdói nagy hegyre,
Onnan nézek fel a csillagos égre.
Csillagos ég merre van a magyar hazám,
Merre sirat engem az édesanyám.

2. Jaj, istenem, hol fogok én meghalni,
Hol fog az én piros vérem elfolyni.
Eltemetnek, a mezei vadvirágok,
Megsiratnak engemet a leányok.

1. Sírhat, zokoghat az az édesanya,
Kinek háborúba megyen két fia.
Kezét vagy lábát, golyóval ellövik.
Szegény meg se halt, máris eltemetik.

2. Jön a százados úr, hófehér paripán,
Fényes kard csörög, annak az oldalán.
Fényes kard csörög, rézágyú mennydörög,
Kardjáról a vér, a földre lecsöpög.

3. Pajtás, ha látod testemnek mély sebét,
Töltsd meg fegyvered, lojj agyon engemet.
Vagy pedig szuronyod, szegezd a szívemnek,
Ne hagyj sokáig szenyvedni engemet.

1. Pokrócomnak a négy sarkára vágom a nevemet,
Átadom a teendőmet a nyolcbelieknek.
Hagy viselje, sej, haj, a bundás regruta,
Kinek van még a kaszárnyába harminchat hónapja.

2. Gyócs az ingem, gyócs a gatyám, lobogós az ujja,
Nem lobog az, nem lobog az, ha a szél nem fújja.
Ha a szél nem fújja, magam lobogtatom,
Még az éjjel a babámat véle betakarom.

1. A gőzösnek hat kereke,
Bárcsak ízzé, porrá törne.
Hogy ne vinne el messzire,
Oroszország közepébe.

2. Sírhat az az édesanya,
Kinek két fia katona.
Egyik huszár, másik baka,
Jaj, de két szép szál katona.

3. Egyik lovát legelteti,
Másik babáját öleli.
Összeborul mind a kettő,
Úgy sír, mint a záporeső.

1. Lemberg mellett van egy kerek erdő,
Közepébe van egy gyásztemető.
Abba fekszik sok szép magyar baka,
Eltemette gyászos Galícia.

2. Édesanyám kapott egy levelet,
Abba kapta a megholt híremet.
Sírhat-sírhat, szegény bánatába,
Nem borul a fia sírhalmára.

3. Édesanyám, ne keressen engem,
Mert a sok közt úgy sem talál engem.
Nincsen fejfa, síromnak elején,
Mint egy vadat elásva, fekszem én.

1. Gyertek magyar fiúk húzunk drótot ha lehet,
Nem messze van már az ország hadserege.
Szólnak az ágyúk ropognak a nehéz fegyverek,
Most látod meg babám, hogy mit ér egy magyar gyerek.

2. Románia felé nem tudjuk mi az utat,
Százados úr vezessen minket oda.
|: – Elvezetlek, jó fiaim, én is elmegyek,
A jó Isten tudja ki jön vissza veletek. :|

3. Kedves édesanyám, ha fel akarsz keresni,
Románia hegy aljába gyere ki,
|: Megtalálod a síromat egy kőszikla alatt,
Kedves édesanyám, ott sírhatod ki magad. :|

1. A szatmári kaszárnya, az egyesbe magam vagyok bezárva,
A szatmári kaszárnya, az egyesbe magam vagyok bezárva.
Őrmester úr nyissa ki vagy az ajtót sarokig rúgom ki,
Hagy lássam a babámat, babám szivit ne ölje meg a bánat.

2. |: A szatmári temető hatvanötös sírja benne legelső :|
Sírja mellett hat kislány, fényes szalag van a derekán,
Hetedik az én babám, három aranygyűrű ragyog az ujján.

1. Ha felülök, csuhaj, ha felülök a fekete gőzösre,
Csehországig, csihaj Csehországig ki se szállok belőle.
Ki sem szállok, írok a babámnak egy szomorú, gyászos levelet,
Beteg vagyok, fáj a szívem nagyon gyógyítani nem lehet.

2. Száraz kóró, csihaj, száraz kóró nem hajt többé levelet,
Ágyúgolyó, csihaj, ágyúgolyó, vitte el a kezemet.
Majd meggyógyít, csihaj, maj’ meggyógyít a szanitéc rozsdás lapátja,
Mikor hányják azt a véres földet, sírom két oldalára.