Szlovákiai Magyar Népzenei Adatbázis

1. Csepereg az eső,
Nem akar elállni,
Ez a barna kislány, ihajja,
Velem akar hálni valaha.

2. Addig barna kislány
Nem fekszel az ágyba,
Míg az oltár előtt ihajja,
Szembe nem állsz velem valaha.

3. Bort ide csapláros
Megadom az árát.
Ha én meg nem adom, ihajja,
Megadja a babám, valaha.

4. Megadja, megadja,
Meg is fizet érte.
Szép piros hajnalba ihajja,
Csókot is kap érte, valaha.

1. Ha menyasszonnyá lettél,
Bújj a sutra ott egyél,
Fonjál harminchárom darabot,
Úgy lesz inged, gatyamadzagod.

1. Ha menyasszonnyá lettél,
Ülj a sutra ne egyél,
Fonjál ötven, hatvan diribdarabot,
Csak úgy lesz majd bőven gatyamadzagod.

1. Nem az a jó gazda, kinek hat ökre van,
Csak az a jó gazda, kinek szép lánya van,
Nagyra felneveli, szárnyára ereszti,
Keservesen nézi, hogy más üti, veri.  (ölelgeti)

2. Édesanyám oka gyászos életemnek,
Mért nem adott engem első szeretőmnek.
Ahhoz adott volna, szépen éltünk volna
A mi kis falunkban párunk se lett volna.

3. Verje meg az Isten, azt az édesanyát,
Ki gazdag legénynek neveli lányát.
Mert a gazdag legény, üti, veri, rúgja,
A szegény legény meg öleli, csókolja.

1. Megkötötték, de megkötötték már énnékem a koszorút,
Tettek bele, de tettek bele, sej, haj, három rózsa bimbót.
Bimbó, bimbó, de rózsa bimbó, szívem alá szállott,
Egyszer mondtam, hogy fiúk, lányok, már én tőletek elválok.

2. Erdő, erdő, de kerek erdő, sej, de, messzire ellátszik,
Közepibe, de, közepibe, két szál rozmaring virágzik.
Egyik hajlik az én vállamra, másik a babáméra,
Ráhajtom, én a bús fejemet, babám ölelő karjára.

1. Nem vagyok én oka semminek,
Édesanyám oka mindennek.
Mér nem adott engem olyannak,
Akit és választok magamnak.

2. Kertünk alatt folyik a Tisza,
Közepibe két szál rezeda.
Fújja a szél annak tetejét,
Várom a szeretőm levelét.

1. Fáj a szívem egy karika gyűrűér,
De még jobban a szeretőmér.
Más ujjamra fordítom a gyűrűmet,
Elcserélem szebér a szeretőmet.

1. Haza kutya betyár haza már,
Mer a piros hajnal feljött már.
Mer a piros hajnal, tiszta aranyos,
Este csókollak meg de nem most.

1. Áldd meg Isten azt a papot,
Aki minket össze adott.
Sohase szerettük egymást,
Még is ránk adták az áldást.

2. Nézz ki anyám ablakidon,
Most visznek ki a kapudon.
Nézz utánam keservesen,
Látsz-e többet, vagy sohasem!

3. El kell menni, ha esik is,
Hogyha nehezen esik is.
Nehezen esik a járás,
Édesanyám az elválás.

4. Édesanyám rózsafája,
Én voltam a legszebb ága,
De egy betyár leszakasztott,
Kalapjánál elhervasztott.

1. Hej, liba, hej,  liba, de szép sereg liba,
Hivatalos vagyok a lakodalomba.
Mit ér nékem, sej, haj, az a lakodalom,
Hej, kibe kisangyalom te vagy a menyasszony.