Szlovákiai Magyar Népzenei Adatbázis

Két tyúkom tavali, három harmadévi, Tojd meg pipkám a tojást, adok babot ennyi. Ha tudtad, hogy mennyi, mér hattad megennyi? Kutya ül a küszöbön, borsot akar törnyi. Macska farkát billegetyi dudás akar lennyi.

1. Eladtam én mindenemet, Négy lovamat, szekeremet, Boronámat, csoroszlámat, Kilenc lukú furulámat. 2. Eladtam én mindenemet, |: Hogy szőlőpásztor lehessek. :| Menyecskéket ölelhessek. 3. Addig iszunk mi kettecskén, Míg a zsidó nem szánt kecskén. Ha a zsidó szánt is kecskén, Mi megszánjuk a menyecskét.

1. Idesanyám mondta nékem, Minek a szerető nékem, De jén arra nem hallgattam, Titkon szeretőt tartottam. 2. Titkon szeretni nem tudtam, Kivilágosodott rajtam. Kivilágosodott rajtam, Szőkét, barnát csalogattam. 3. Addig a lány szűz virágszál, Míg a legény véle nem hál, Amikor a legényvel hál, Mindjár kóró, nëm virágszál. 4. Szeretőmnek szőke szëme, Többet ér mint a hat ökre. A hat ökör szántó-vető, De ja babám csókra termő. 5. Tudtál engëm csalogatnyi, De nëm tudtál szoknyát vënnyi. Azt az ëgyet azér vëtted, Mer a szëmem bëkötötted.

1. Ha tudtad, hogy haragszol rám, Mér csókoltad meg az orcám. Jobb lett vóna édes rózsám, Ne is szóltál volna hozzám. 2. Szerettelek nem tagadom, De már annak vége vagyon. Vége szakadt életemnek, Teljen kedve írigyemnek.

1. Elment a tyúk vándorolni, Nem is fog az visszajönni, Maj visszajő sülve, főve, Nem ül többet az üllőre. 2. Elesett a lúd a jégen, Maj fölkel a jövő héten. Összecsapja a bokáját, Piros sarkantyús csizmáját.

1. Ne higgyj a legínynek, A hamis hitűnek. Megölel, megcsókol, Elfordul, kicsúfol. 2. De hihetsz a lánynak, Mint a gyöngyvirágnak. Keblében a virág, Abban az igazság. 3. Tudtam is, tudom is, Hogy a legény hamis. Hamis volt, hamis lëssz, Még csak a világ lëssz. 4. Én szípet szerettem, És sokat szenvedtem. Hideget és meleget Sok irigy nyelveket. 5. A jójért, a szépért Sokat köll fáradnyi. A csúnyát, a rosszat, Sëgbe köll rugdalnyi. 6. Nincs is annak sëmmi baja, Kinek szeretője barna. Barna szemét reád veti, Búját, baját elfelejti.

1. Nem anyától születtem, Rózsafán termettem, Piros pünkösd napján, Hajnalban születtem. 2. Mink vagyunk a rúzsák, Mink szeretjük ëgymást. Szép piros hajnalba, Mëgöleljük ëgymást.

1. Azért szeretek én, Falu végen lakni, Oda jár a babám, A lovát itatni. 2. A lovát itatni, Magát fintorgatni. Két piros orcáját, Vélem csókoltatni.

1. Ha a Tisza tinta volna, Minden legíny írnya tudna, jó volna. Azt az egyet még se tudná felírnya, Kit szeretem nagy Menyhében legjobban. 2. Nëm csërëg az ërdőbë a falevél, Ha nëm fújja júniusi gyöngë szél. Fújja a szél a zöld ërdő zúgását, Most olvassák a szërëtőm vállását. 3. Piros alma mosojog a dombtetőn Sárga këndős kislány sétál a mezőn Szép a mező, mëgszépül a virágtól, Vagy attól a sárga kendős kislánytól. 4. Ëgy sëm rózsa, ki pirosat nëm nyílik, Ëgy sëm legíny, ak ëstë lëfëkszik. Aki ëstë lëfëkszik az ágyába, Rá së godol a këdvës babájára. Karikázó dallam.