Szlovákiai Magyar Népzenei Adatbázis

1. Leesett a kis pej lovam lábáról a patkou,
Elveszett a fejemről a díszes huszár csákou,
Aki ezt a huszárcsákót, még ma megtalálja,
Hozza el a galambom, ott leszek én nála.

2. Megkerült a huszárcsákou x el is hozták hozzám,
Fel is tette a fejemre, az én édes rózsám.
Huszárcsákou jaj, de jól áll, két piros orcámra,
Homlokomra göndörödő, fekete hajamra.

1. A nyalka, szép huszár, ha felül a lovára,
Lehúzza csákóját, a gyászos homlokára,
Lehúzza csákóját két fekete szemére,
Hogy ne lássa senki, hogy hová hull a könnye.

2. Hova hull a könnye, a lova serényére,
Kedves kisangyalom, de jutol-e eszembe.
Jutok is, fogok is, el se leszel felejtve,
Rózsabimbó leszel a csákóm tetejébe.

1. Vén Maszarik udvarába van egy rezgő nyárfa,
Földre hajlik annak minden ága.
Ágyúgolyó töredezi le annak az ágát,
Minden szőke barna kislány várja a babáját.

1. Ferenc Jóska, ha felül a lovára,
Négy sorjába megy a huszár utána.
Jaj, de szépen szól a katona banda,
Édesanyám hallaná, de sírna.

2. Utoljára hajlok ki a nyeregből,
Csókot kérek a régi szeretőmtől.
Adj egy csókot kisangyalom az útra,
Isten tudja, látlak-e még valaha.

1. Édesanyám, mondok kendnek valamit,
Gombolja ki a kis lajbim elejit,
Nézze meg, hogy mi szorítja a szívemet,
Tegye rá az imádságos könyvemet.

2. Édesanyám, mi van a kötőjébe,
Piros alma, adjon egyet belőle.
Úgysem soká eszem az almáját, almáját,
Viselem a Ferenc Jóska ruháját.

1. Kossuth Lajos, én is a tiéd vagyok,
Viselem a rózsás kis bajnétot.
Kis bajnétom rózsafa a nyele,
Rá van vágva a kisangyalom neve.

2. Isten veled, kis falum örökre,
Kimegyek én meghalni belőle.
A szívemet éles golyó járja,
Lesöpör a hegyek oldalára.

1. Kossuth Lajos fehér lova sej, de megérdemelte már a zabot.
Sokszor körül, sokszor körül, sokszor körül járta Magyarországot.
Ha még egyszer körüljárhatta volna,
Magyar földön, szép hazánkba, szép hazánkba muszka sose lett volna.

1. Ha felmegyek a doberdói nagy hegyre,
Onnan nézek fel a csillagos égre.
Csillagos ég merre van a magyar hazám,
Merre sirat engem az édesanyám.

2. Jaj, istenem, hol fogok én meghalni,
Hol fog az én piros vérem elfolyni.
Eltemetnek, a mezei vadvirágok,
Megsiratnak engemet a leányok.

1. Sírhat, zokoghat az az édesanya,
Kinek háborúba megyen két fia.
Kezét vagy lábát, golyóval ellövik.
Szegény meg se halt, máris eltemetik.

2. Jön a százados úr, hófehér paripán,
Fényes kard csörög, annak az oldalán.
Fényes kard csörög, rézágyú mennydörög,
Kardjáról a vér, a földre lecsöpög.

3. Pajtás, ha látod testemnek mély sebét,
Töltsd meg fegyvered, lojj agyon engemet.
Vagy pedig szuronyod, szegezd a szívemnek,
Ne hagyj sokáig szenyvedni engemet.