Szlovákiai Magyar Népzenei Adatbázis

1. Nem az a jó gazda, kinek hat ökre van,
Csak az a jó gazda, kinek szép lánya van,
Nagyra felneveli, szárnyára ereszti,
Keservesen nézi, hogy más üti, veri.  (ölelgeti)

2. Édesanyám oka gyászos életemnek,
Mért nem adott engem első szeretőmnek.
Ahhoz adott volna, szépen éltünk volna
A mi kis falunkban párunk se lett volna.

3. Verje meg az Isten, azt az édesanyát,
Ki gazdag legénynek neveli lányát.
Mert a gazdag legény, üti, veri, rúgja,
A szegény legény meg öleli, csókolja.

1. Megkötötték, de megkötötték már énnékem a koszorút,
Tettek bele, de tettek bele, sej, haj, három rózsa bimbót.
Bimbó, bimbó, de rózsa bimbó, szívem alá szállott,
Egyszer mondtam, hogy fiúk, lányok, már én tőletek elválok.

2. Erdő, erdő, de kerek erdő, sej, de, messzire ellátszik,
Közepibe, de, közepibe, két szál rozmaring virágzik.
Egyik hajlik az én vállamra, másik a babáméra,
Ráhajtom, én a bús fejemet, babám ölelő karjára.

1. Nem vagyok én oka semminek,
Édesanyám oka mindennek.
Mér nem adott engem olyannak,
Akit és választok magamnak.

2. Kertünk alatt folyik a Tisza,
Közepibe két szál rezeda.
Fújja a szél annak tetejét,
Várom a szeretőm levelét.

1. Fáj a szívem egy karika gyűrűér,
De még jobban a szeretőmér.
Más ujjamra fordítom a gyűrűmet,
Elcserélem szebér a szeretőmet.

1. Haza kutya betyár haza már,
Mer a piros hajnal feljött már.
Mer a piros hajnal, tiszta aranyos,
Este csókollak meg de nem most.

1. Áldd meg Isten azt a papot,
Aki minket össze adott.
Sohase szerettük egymást,
Még is ránk adták az áldást.

2. Nézz ki anyám ablakidon,
Most visznek ki a kapudon.
Nézz utánam keservesen,
Látsz-e többet, vagy sohasem!

3. El kell menni, ha esik is,
Hogyha nehezen esik is.
Nehezen esik a járás,
Édesanyám az elválás.

4. Édesanyám rózsafája,
Én voltam a legszebb ága,
De egy betyár leszakasztott,
Kalapjánál elhervasztott.

1. Hej, liba, hej,  liba, de szép sereg liba,
Hivatalos vagyok a lakodalomba.
Mit ér nékem, sej, haj, az a lakodalom,
Hej, kibe kisangyalom te vagy a menyasszony.

1. Elindultam hosszú útra,
Eltörött a kocsim rúdja.
A kocsimnak rúdja kéne,
Nékem szép szerető kéne.

2. Udvaromon van két csirke,
Egyik kakas, másik jérce.
Megeszem a zuzát, máját,
Csókolom a babám száját.

3. Verd meg Isten azt a papot,
Aki minket összeadott.
Soha sem szerettük egymást,
Mégis ránk adta az áldást.

1. Ha bemegyek, ha beegyek a templomba,
Rávetem a szemem a papra,
Teszek neki olyan fogadást,
Soha, soha, soha el nem hagyjuk egymást.

2. Fán terem a, fán terem a füge fészek,
Már én a legénynek nem hiszek.
Ha hiszek is, csak annak hiszek,
Kivel, kivel, kivel az oltárhoz megyek.