Szlovákiai Magyar Népzenei Adatbázis

1. Somorjai koronára süt a nap, megjöttek már vizitálni az urak,
Sorozzák a legényeket sorjába, sok kislánynak lesz katona babája.
Engem megvizitáltak, alkalmasnak találtak,
Beírták a nevemet a nagykönyvbe, somorjai Korona vendéglőbe.

1. Megy a nap lefelé,
Az ég alja felé.
Rukkolnak a gyerekek, a huszonegy évesek,
A kaszárnya kapun befelé.

2. Bemegy a szobába,
Ráül a vaságyra.
Búra hajtja a fejét, hullajtja a könnyeit,
Erre a csehszlovák nadrágra.

3. Istenem, Istenem,
Mi lett énbelőlem.
Elvittek katonának, otthagytam a babámat,
Erre a szomorú világra.

1. A pozsonyi vasút állomáson,
Három gőzös füstöl egy vágányon.
Az elsőnek, jaj, de füstöl a kéménye,
Azon visznek az orosz harctérre.

2. Az én babám karjai, karjai,
Nem akarnak hajlani, hajlani.
Meg kell annak hajlani, levelet írni,
Ha meg akar ölelni, csókolni.

3. Az én babám rózsaszín szoknyája,
Rászállott a harmat az aljára.
Gyere, rózsám, szedd le róla a harmatot,
Bús szívemről a nehéz búbánatot.

1. Mikor engem Somorja felé visznek,
Az árokba még a fű is reszket.
Siratnak engem a szép lányok,
Fáj a szívem nem szólhatok hozzájuk.

2. Mikor engem a főorvos vizitál,
Kisangyalom az ajtóba sírdogál.
Főorvos úr, eressze be, galambom,
Hogy oldozza el a gatyamadzagom.