Lukács János

1952-ben születtem, aktívan szobrászattal néhány éve foglalkozom. Emlékművek építésével a kilencvenes évek elejétől. A művészettel gyerekkorom óta kapcsolatban vagyok szüleim által. Édesapám szintén szobrászkodott, amikor ideje engedte. A szobrászat alapjait tőle sajátítottam el beleértve az öntéstechnikákat is. Gyerekkoromban gyakran megfordultam Löffler Béla szobrászművész alkotóműhelyében, mivel édesapám személyes jó barátja volt. Ennek ellenére megtagadta, hogy tanítson engemet. A rajzolás örömét édesanyámnak köszönhetem, aki rengeteget festett. Eljártam vele a rajzkörre, ami az ötvenes években működött Dr. Szamuelisz festő vezetésével, Szepsiben. Az alkotókészségemet először a kőfaragó szakmámmal kapcsolatban kezdtem használni. Ezek főleg a háborús emlékművek voltak mint pl. a komáróci, somodi, vendégi, horváti, buzitai stb. emlékművek. Az első köztéri szoborportréval kombinált emléktáblám Rácz Olivér író és költő emlékére készült, a Kassai Márai Sándor általános és középiskola falán látható. Szintén szoborportré és emléktábla a Szepsi Csemadok felkérésére készült. Ez a Fábry Zoltán emlékmű Csemadok Szepsi székházfalát díszíti.