Kovács Árpád 1967. április 28-án született egy Gömör megyei településen, Dobfenekben, ahol a mai napig él. Az alapiskolát Gömöralmágyban végezte. Itt találkozott először a citerával, és 1975 óta rabjává vált ennek a hangszernek. Tanulmányait a gimnázium elvégzése után a pedagógia főiskola matematika és technika szakán folytatta. Ifjú pedagógusként nemcsak ezen tantárgyak rejtelmeibe vezette be a tanítványait, hanem megtanította nekik a citerázás alapjait is. Sokat foglalkozott azzal a gondolattal, hogy saját kezűleg gyártott citerán pengesse az ősei nótáját. A gondolatból 1999-ben lett valóság, mikor elkészítette az első citeráját. Azóta számtalan citerásnak okoz örömet azzal, hogy az ő általa készített citerán játszhat. Célul tűzte ki, hogy népszerűsíti a citerazenét, és a lehető legtöbb embert megtanít játszani ezen a hangszeren. Ennek érdekében járja az iskolákat, és rendhagyó zeneóra keretén belül ismerteti meg a tanulókkal a citera- és a köcsögduda készítését. A hangszereket egy kis gyakorlás után az óra végeztével egy dal eljátszásával próbálják ki. Mind a tanulók, mind a tanárok nagyon élvezik a hangszerkészítést és a közös zenélést. A citerazene népszerűsítésében segíti a lelkes citerazenekara, akik különböző rendezvényeken mutatják be a szebbnél szebb dalokat. Nyáron különböző táboroknak oktatja a citerajáték alapjait. Mottója: „Addig él a nemzet nyelve, míg felcseng az őseink dala.”
Kovács Árpád 1967. április 28-án született egy Gömör megyei településen, Dobfenekben, ahol a mai napig él. Az alapiskolát Gömöralmágyban végezte. Itt találkozott először a citerával, és 1975 óta rabjává vált ennek a hangszernek. Tanulmányait a gimnázium elvégzése után a pedagógia főiskola matematika és technika szakán folytatta. Ifjú pedagógusként nemcsak ezen tantárgyak rejtelmeibe vezette be a tanítványait, hanem megtanította nekik a citerázás alapjait is. Sokat foglalkozott azzal a gondolattal, hogy saját kezűleg gyártott citerán pengesse az ősei nótáját. A gondolatból 1999-ben lett valóság, mikor elkészítette az első citeráját. Azóta számtalan citerásnak okoz örömet azzal, hogy az ő általa készített citerán játszhat. Célul tűzte ki, hogy népszerűsíti a citerazenét, és a lehető legtöbb embert megtanít játszani ezen a hangszeren. Ennek érdekében járja az iskolákat, és rendhagyó zeneóra keretén belül ismerteti meg a tanulókkal a citera- és a köcsögduda készítését. A hangszereket egy kis gyakorlás után az óra végeztével egy dal eljátszásával próbálják ki. Mind a tanulók, mind a tanárok nagyon élvezik a hangszerkészítést és a közös zenélést. A citerazene népszerűsítésében segíti a lelkes citerazenekara, akik különböző rendezvényeken mutatják be a szebbnél szebb dalokat. Nyáron különböző táboroknak oktatja a citerajáték alapjait. Mottója: „Addig él a nemzet nyelve, míg felcseng az őseink dala.”