Hosszan tartó, súlyos betegség után elhunyt Kolár Péter, a Csemadok egykori országos elnöke, a felvidéki magyar közélet lelkes kultúraszervezője.
Temetése 2017. április 4-én, kedden, 12.45 órakor a kassai Krematórium ravatalozójában lesz.
Kolár Péter 1947. február 3-án született Kassán, szülei pedagógusok voltak. A Késmárk melletti Kisszalókon töltötte gyermekéveit. A hallgatás évei után a család ismét magyarlakta területre, a Rimaszombathoz közeli Csíz községbe költözött, ahol pedagógus szülei tanítói állást kaptak az újonnan megnyíló magyar iskolában, így Péter is oda járt iskolába, majd zenei tanulmányait is ott kezdte meg. Felső tagozatosként Rimaszécsen, majd Tornalján tanult. Édesapját, aki a tornaljai magyar gimnázium alapítója és igazgatója volt, kisvártatva leváltották, mivel engedte, hogy magyar irodalom órán a magyar Himnuszt is tanulják. Kolár a tanulmányait a Kassai Ipariskolában folytatta, majd a sikeres érettségi után a Kassai Műszaki Egyetemen tanult, de párhuzamosan esti konzervatóriumot is végzett. 1974-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett gépészmérnöki és tanári oklevelet. Egyaránt lett vezetője, prímása magyar és szlovák népi együtteseknek. Szervezte a kassai népi tánccsoportot, az Új Nemzedéket, segítette a színjátszó együttes fellépéseit, majd 1968-69-ben, mint a Csemadok egyik kassai vezetője, közreműködött a magyar színház, a Thália megalapításában, és mozgatórugója volt a kassai ifjúsági klubéletnek, a Magyar Ifjúsági Szövetségnek.
Miközben jó kapcsolatot ápolt Fábry Zoltánnal, részt vett a kassai magyar értelmiségi csoport, a Batsányi Kör munkájában és segédkezett a kör által kezdeményezett első össz-szlovákiai közművelődési rendezvény, a Kazinczy Napok 1967-es indításánál. 2011-ben Kolár a 43. Kazinczy Napok alkalmával arra emlékeztetett, hogy mit fogalmazott meg üzenetként Fábry az l. Kazinczy Napokon: „A nyelv az emberi létet jelenti: szabad, kötetlen lélegzést. A nyelv egy nép életének legfontosabb szerve: ideghálózata. Ha itt bénulás áll be, megérzi az egész szervezet. Népet csak nyelvében és nyelvével lehet felemelni, amiből logikusan következik, hogy nyelve megbénításával ki is lehet semmizni. Nyelv nélkül nincs szellem, nincs erkölcs. A nyelv maga az emberség… Mindennek kezdete, gyökere és lényege a nyelv, a szó: »Kezdetben vala az ige!« Világos: a szlovákiai magyarság tegnap és ma csak nyelvével és nyelvében élhet emberhez méltó életet.“
„Sok-sok év telt el azóta, hogy a magyar nyelv és irodalom rohamos fejlődésnek indult és kifejezési eszközei európai szintre emelkedtek – folytatta a továbbiakban. – Ám ezt az örömteli folyamatot 1920-ban nagy csapás érte. A nemzettől elszakadt magyar közösségeknek ezután a nyelvhasználatért és a magyar nyelv fennmaradásáért is meg kellett küzdeniük. Volt egy korszak, amikor nyelvünk egyszerűen tagadásba vétetett, kihágási objektummá vált. A bűn vádja évek múltával ugyan szelídülni látszott ám más veszélyek tornyosultak felettünk: a nyelv elsekélyesedése, a beletörődés és az elfeledés. 1968 szeptemberében, a „baráti“ invázió után, a Csemadok kassai Fő utcai irodájába beviharzott Tolvaj Bertalan, a Szlovák Nemzeti Tanács Nemzetiségi titkárságának akkori vezetője. „Miért nem tájékoztattatok arról, hogy a Nagyida melletti Gomboson megszűnik a magyar iskola?“ – mennydörögte. Erről sajnos mit sem tudtunk. Nem sejtettük, hogy az első magyar iskola megszűnése Szlovákiában milyen folyamatot indíthat be. Ő tudta.“
Az 1968-as prágai tavasz megtorpanása és megtorlása után a további tanulmányoktól eltanácsolták. Így került, apja halálával szinte azonos időben, az utcára. Ekkor a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészeti Karán lelte meg a továbbtanulás lehetőségét. Itt végezte el a mérnök-tanári szakot is, amely a későbbiekben arra jogosította fel, hogy hajdani iskolájában, a kassai Ipariban is taníthasson.
1975-től tervezőmérnökként dolgozott, de visszatért a Csemadokba is. Szervezte a klubéletet, zenélt a Regős zenekarában és a VSS Strojár együttesében, játszott a Szép Szóban, művészeti vezetője volt a Csermely Kórusnak, szervezte a magyar kultúrát. Korábbi táborozási tapasztalatait felhasználva kezdeményezője és szervezője lehetett a Somodi Művelődési Táboroknak és az országos klubtanácsnak.
1980-tól a szlovákiai magyar kultúra hivatásos dolgozója volt, a Csemadok kassai és környéki titkára. A rendszerváltó 1989-es esztendőt így érte meg. Ekkor kérték fel a Thália Színpad művészei, dolgozói, hogy vállalja el a színház vezetését. Elvállalta, és 1990 július 1-jével az addigi „közeli” Komáromhoz tartozó kassai színházat sikerült önállósítania.
Az 1990/91-es évadtól négy év megszakítással, majd több újabb pályázati akadály átugrásával 2011-ig volt a kassai Thália Színház igazgatója.
A csehszlovákiai rendszerváltoztatással egyidőben az Együttélés Politikai Mozgalom országos elnökségi tagja lett. A kilencvenes évek elejétől Kassa óvárosának képviselője. 1998-tól az MKP OT tagja 2012-ig. 1996 februárjában megválasztották a Csemadok főtitkárának, majd 1997-ben a Csemadok Országos Közgyűlése megválasztotta a Csemadok országos elnökének. Ezt a tisztséget 2000-ig töltötte be, s ezen időszakban a Csemadok nagyon komoly tevékenységet folytatott. 2000-ben a Csemadok kassai tagsága megválasztotta a kassai városi választmány élére, ezt a tisztséget haláláig végezte. Nagyon sok terve, elképzelése volt még.
Munkásságát 2010-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével is elismerték. További díjai között szerepel: a Julianus-díj (2009); a Magyar Köztársaság elnökének aranyérme (1999); a Magyar Színházak XXII. Országos Fesztiválja, a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma életpályadíja, Kisvárda (2010); a Magyar Művészeti Akadémia aranyérme (2009); Kassa Megye Önkormányzatának díja (2006); Kassa Főpolgármesterének díja (2007) az Ex-libris díj, melyet Brüsszelben vehetett át (2016), s tavaly ő kapta az MKP Pro Probitate – Helytállásért-díját is.
Kolár Péter Fábry Zoltánnal 1966-ban Stószon Demecs Lászlóval, az Új Nemzedék Klub akkori elnökének társaságában.
Forrás: Felvidek.ma, Hírek.sk; fotó: Somogyi Tibor, SZMMI archívuma
