Régen az egyes falvakban élő embereket viseletük is megkülönböztette akár a szomszédos falvak vagy tájegységek lakóitól. A népviseletet tanulmányozva jobban megismerhetjük az adott faluközösségének gondolkodását, szokásait. Nagyon sokáig azt hittük, hogy Heténynek nincs igazán jellegzetes viselete, összehasonlítva a martosi vagy akár az izsai viselettel. A gazdagon díszített martosi mellett a hetényi viselet igen szegényesnek tűnhet.
A hagyományos paraszti viselet alakulására egyebek mellett a helyi szokások és az egyéni ízlés volt hatással. A legrégibb viseletdarabok – amelyeket Hetényen még a 20. század első évtizedeiben is használtak – házi kendervászonból készültek. Kendert a falu két nagy földjén – az Alsó-Kenderföldön és a Felső-Kenderföldön termesztettek. Jóformán minden családnak volt kenderültetvénye ezen a területen, annyi, amennyiből fedezni tudták a család vászonszükségletét, hiszen amit csak lehetett, azt a család egyedül állított elő. Így volt ez a kenderből készült vászonnal is.
Az elkészült vászonból varrták meg aztán a háztartásban használt lepedőket, abroszokat, törülközőket és a viselet egyes darabjait, úgy, mint a péntőt (pendelyt), a női inget, a férfiaknak a vászoninget és a vászongatyát.
A kendervászon anyagot lassan felváltotta a hétköznapi viseletben is a gyári gyolcs, karton, barkét, klott. Az ünnepi viseletben pedig megjelent a selyem, a brokát, a blüss és az atlasz anyag.

Rancsó Sarolta: A hetényi népviselet a 20. században, a Kincskeresők – helyi értékeket kutató diákok konferenciáján, Dunaszerdahelyen, aranysávos minősítést elért bemutató előadás: