Alsóbodok szőlőművelésének első bizonyítéka a korai középkorból származik, egy szőlőmetszőkés lelete. Az első írásos emlék későbbi eredetű, de feltételezhetjük a termesztés folyamatosságát. A szőlőtermesztést ebben az időben említik a szomszédos községekben is (11. sz.-15. sz.). Bodok 1626-ban tizedet fizetett a nyitrai püspökségnek, de Telegdy János püspök elrendelte a kilenced fizetését is. Az Oszmán Birodalom idején 1663-ban a bodokiak 2050 akcse adót térítettek 450 pint must ellenében (a törökök nem ihattak bort). 1694-ban Jaklin Balázs nyitrai püspök újra megerősíti a borból fizetendő kilencedet és tizedet. A községben 1715-ben 46, 1720-ban 56 kapás szőlő volt (egy kapás akkora terület, amit egy ember egy nap alatt bekapál). 1731-ben a községben rekord nagyságú termést, 2290 akó bort állítottak elő. Az itteni szőlőt megemlíti a nyitrai püspökség 1736. évi urbáriuma is, beleértve az eltűnt Kernye település szőlőit, melyekből ugyancsak kötelesek voltak tizedet fizetni. Tíz évvel később a községben 199 kapás szőlő volt, 1769-ben pedig elérte a 434 kapást. Az 1828. évi adóösszeírás már „csak” 384 kapás szőlőt jelzett. 1870-ben 59 hold volt a szőlő kiterjedése, hét évvel később már 152 osztályozott hold. A századfordulón a filoxéra elpusztította a szőlők egy részét, ezért a község lakosai a zobori szőlőszaporító iskolából oltványokat kaptak (1903, 1904). 1910-ben a lakosok megtanulták a szőlőoltás technikáját és 1920-ban direkt-termő fajták termesztésébe is belefogtak, ezeket a Zsitva-menti községekben szerezték be. A szocializmus éveiben kiültetésre került a szövetkezeti szőlő, majd a 80-as években a magánkézben lévő Egriparti szőlő kiterjedését csorbították meg a szántók javára. A nagyhírű történelmi szőlőhegyek emlékét és helyét megőrizték a dűlőnevek (Pusztaszőlők, Kisszőlők stb.). A szőlőhegyet erdősáv, az ún „gát” övezi, mely gazdag növényvilággal, gombákkal ékeskedik. Alsóbodokra a fehér száraz borok a jellemzőek, pl. olasz rizling. Régen az ún. „karós” szőlő dominált, ma már a vezetékes támaszték az elterjedt. A hagyományos szőlőművelés számos régi, mára már szinte elfelejtett eszközt ismert (pl. tövető, noszigla, sintölő), hasonlóképpen a borkészítés (pl. csomoszoló, tunka, lív stb.). A szőlőhegyet évszázados és újabb pincés présházak tarkítják; felső épületrésze a „kamra”, a föld alatti, kővel kirakott lyukpince az ún. „merő”. Régen a hegyközség életét a „peregemester” (a német „Bergmeister” szóból) irányította, segítője két „szőlőpásztor” (értsd: szőlőcsősz) volt. A hegyközségnek szigorú szabályai voltak a munkákat és jogokat illetően. 2009-ben alakult meg az Alsóbodoki Borbarátok Társulata, mely azóta szervezi a hegy közösségi életét, szakelőadásokat szervez, támogatja a hegy védőszentjének kultuszát, az újbor megszentelését, szüreti ünnepet és bálokat, helyi és regionális borkiállításokat, melyek nagy népszerűségnek örvendenek. Szent Orbán szobránál a lakosok minden évben kifejezik hálájukat a szőlők védőszentje előtt.

Hibát talált?

Üzenőfal

• E-mail címe
• Üzenet
• CAPTCHA

Uploading files please wait, may take up to 5 min.