A kulcsodi parasztzenekar (cigányzenekar)
Régi „kincseink” közé tartoznak a magyar nóták. Örömünket, bánatunkat, érzéseinket valljuk meg magunknak és másoknak e dalokkal évszázadok óta. Minden magyar embernek van kedvenc nótája, amit énekelhet társaságban, de akár egyedül is. Tán éppen akkor, ha perben-haragban áll az egész világgal, vagy ha éppen keblére ölelne minden körülötte élőt örömében. A magyar nóta nemzetünk kultúrájának egyik legbecsesebb, legértékesebb kincse, ősi öröksége. Összeköt bennünket elődeinkkel, eltávozott szeretteinkkel, aki évszázadokkal ezelőtt vagy éppen a közelmúltban ugyanezeket a dallamokat dúdolták, énekelték otthonaikban. A mi drága nagyapáink és nagyanyáink, akik kedvenceiket szeretettel adták tovább unokáiknak. Reményeink szerint így fognak tovább öröklődni – szájról-szájra terjedve – a következő generációkra is. Mert vigadni, dalolgatni mindig szívet melengető élmény. Aki pedig nótázgat, annak az embernek „szabad a lelke”.
Szülőfalumban Kulcsodon a még élő emlékezők elbeszélése alapján minden időben nótaszerető, táncot- és mulatást kedvelő emberek éltek. A tehetségesebbek önszorgalomból megtanultak hangszeren játszani, tették ezt előbb a saját örömükre, majd később mások szórakoztatására. A kulcsodi cigányzenekar megalakulásáról és hosszú időn át tartó működéséről talán ez az utolsó lehetőség, hogy megemlékezzünk. Valójában nosztalgia a fiatalság után, a szülőfalu, a régi szokások után, az idő könyörtelen elmúlásának tudomásul vétele. Bölcskei László és Gaál Sándor mérnök úr tagjai voltak annak a zenekarnak, amely annyi örömet, vidámságot, kellemes élményt és emléket adott az akkor élő embereknek. Elsősorban az ő elbeszélésük alapján sikerült a történetet papírra vetni, de segítségemre voltak a családtagok, barátok, falubeliek és az akkori fiatalság még élő képviselői. Mert ők is nagyon szívesen emlékeznek erre az időre, s ők nagyon, de nagyon szeretik a magyar nótát. Mert ezek a nóták köröttünk vannak, egybefűznek bennünket, egységet teremtenek közöttünk, akik egyébként oly kevés dologban tudunk megegyezni. Ezek a derék emberek, akikről a továbbiakban szó esik, számunkra halhatatlan életművet hagytak.
Fullscreen Mode| AZ ÉRTÉK BESOROLÁSA | |
|---|---|
| Szakterület | kulturális örökség |
| Település | Kulcsod [Kľúčovec] |
| Értékszint | 1. helyi (települési) értéktár |
| A JAVASLATTEVŐ ADATAI | |
| Javaslattevő | Halgas Ildikó, Kulcsod |
| Település | Kulcsod |
| A NEMZETI ÉRTÉK ADATAI | |
| Indoklás Geszti Jenő cigányprímás vallomása: „Ha még egyszer elölről kezdeném, újra cigányprímás lennék. Mert nincs annál magasztosabb s szentebb érzés – áll alá szorított hegedűvel kiállni a zenekar elé, és egy szépasszony szemébe nézve fülébe muzsikálni a magyar lélekből lelkedzett magyar nótát.” Biztos vagyok benne, hogy ezt Bölcskei László és Gaál Sándor is így gondolják… | |
| Forrás, adományozó Halgas Ildikó gyújtése. | |
| MELLÉKLETEK | |
| |
| Rövid URL | |
| ID | 94687 |
| Módosítás dátuma | 2018. március 31. |
