A LÁNGOT nem csak őrizni kell, hanem továbbadni is tudni kell, vagy meg kell tanulni továbbadni, s talán ez a legnehezebb feladatunk ebben a gyorsan változó korszakban, változó körülmények között. A folytonosság talán a legfontosabb, ami a megmaradásunkat szolgálja a szülőföldünkön. Úgy ahogyan eredményeket, szép eredményeket csakis a rendszeres munka a közösségszeretet hoz meg, ugyanúgy a folytonosságot a múltból merítve a jelenen át a jövőben látjuk, az Ifjúságban. A jelen az az adott pillanat, a többi az mögöttünk van és előttünk.
A Csemadokban mindenkire szükség van, a bölcsre, a középkorúra és a fiatalra egyaránt, ebben az összetételben szükség van egymás tiszteletére, megbecsülésére, mert csak így lehet egy közösségben a közös cél érdekében eredményeket elérni, s mindezt valóban közösségünk érdekében. Ez a tevékenység nem a meg-élhetést szolgálja, ez szolgálat, mely néha kilátástalan helyzeteket hoz, de erős akarattal, összefogással előre tudunk lépni. Az ilyen közösségeknél nagyon fontos, hogy meg tudjuk egymást becsülni, tisztelni, szeretni, egymástól tapasztalatot szerezni. Ez a 60 év nem semmi. Van benne öröm, bánat, eredmény, kudarc, de ez így van az élet minden területén.

„60 év a kultúra szolgálatában“

Szózat

Musica Aurea, Iolyság
Kodály: Szép könyörgés
Karai József: Menyasszony-vőlegény
Bárdos Lajos: Széles a Duna
vezető: Béres Gábor

Garam Menti Néptánc Együttes
Galgamenti táncok, vezető: Halász Gyula

Rendező: Újváry László, színpadkép: Ürge Ágnes és Ürge Mátyás

Csatolmányok:

• A lévai ünnepi ülés elnöki beszámolója