Magalbert Péter (Csemadok Életműdíj) - 2011
Magalbert Péter méltatása
(Varga Norbert)
Magalbert Péter a gazdasági válság évében, 1929-ben született, Palócföld egyik jellegzetes kistájának, Medvesaljának, tán legkisebb falujában, Medveshidegkúton. Felmenőit tekintve tősgyökeres medvesaljinak számít, olyannyira, hogy büszkén vállalja anyai ágon hagyományozódott ragadéknevét, amely dédnagyapjának, Pelle Márton Vidróckinak, az egykori híres betyárral való kapcsolatából fakad. Édesanyja táncos kedvű, nótás asszonyként, már kicsi korában olyan útravalóval látta őt el, amely további életútjára is kihatott. Első hegedűjét édesapja sógorától, egy gömörpéterfali asztalosmestertől kapta, mindössze öt éves korában. A családon, faluközösségen belül hallott zenei hagyományokból és a cigányzenészektől ellesett stílusjegyekből táplálkozva Magalbert Péter hamar kitanulta a zenélés tudományát, parasztbandát alakított, mellyel a környék táncmulatságain, lakodalmain, majd később zenés színdarabok bemutatása alkalmával muzsikált. Bár szülei gazdálkodó emberek voltak, a hagyományos falusi életmód hígulásának, megszűnésének korszakában, jómaga is a város által kínált lehetőségek egyikét választotta, s 41 éven keresztül, nyugdíjba vonulásáig, a füleki zománcgyárban dolgozott. Mindezek mellett hű maradt saját kulturális gyökereihez, sőt ezen túlmenően a medvesalji hagyományok kiváló ismerőjévé, tudatos ápolójává és továbbörökítőjévé vált. Ennek köszönhetően a 82. életévében járó Magalbert Péter nemcsak szűkebb régiója, hanem a magyar táncházmozgalom jól ismert népi egyénisége, paraszti muzsikusa, sokunk Péter bácsija. Hosszú és mozgalmas élete során egy-egy faluközösség hagyományos zenés összejövetelein kívül, számos egyéb olyan alkalommal is szívesen és készségesen muzsikált, amikor ezt nem megrendelésre, szolgáltatás gyanánt tette, hanem szülőföldje népzenei hagyományának, tánckultúrájának bemutatása, dokumentálása érdekében. Az 1967-től meginduló néprajzi filmezések kezdetétől napjainkig, immár közel fél évszázada, állandó résztvevője és készséges segítője a térség népzenéjét és tánchagyományait dokumentáló filmezéseknek, számos néprajzi gyűjtő, néprajzkutató, népzenész, közművelődés szervező személyes jó barátja. A vele készült néprajzi interjúk prológusát majd minden alkalommal, ezen barátságok, kapcsolatok felidézése jellemzi, érzékeltetve egyben a közösség megtartó erejét, amelyen belül az egész élete során magányosan élő Péter bácsi, egyszeriben nem várt családtagokra, rokonokra, unokákra lelt.
Az első hívó szóra örömmel csatlakozott az 1968-ban megalakult medveshidegkúti hagyományőrző csoporthoz, a kezdetektől fogva állandó résztvevője a Tavaszi szél vizet áraszt és a Bíborpiros szép rózsa elnevezésű országos népdalversenyeknek, a medvesalji zenei hagyományok hű megjelenítőjeként számos alkalommal szerepelt a gombaszögi Országos Kulturális Ünnepségen a Szlovákiai Magyar Táncháztalálkozón, továbbá számos néprajzi táborban, szemináriumon, előadáson. A tőle megszokott természetességgel, egyszerűséggel és odaadással lépett színpadra a Novák Ferenc által koreografált nagyszabású millenniumi műsorban a Hősök terén, a sajógömöri Cinka Panna prímásversenyen és a budapesti Zenetudományi Intézetben éppúgy, mint bármelyik település tenyérnyi színpadán. Elismerést érdemlő az a tudatos hagyományőrzés és továbbadási szándék, amely mindmáig meghatározza Magalbert Péter életútját, és méltán emeli őt Palócföld kiemelkedő népi egyéniségei közé. Számos rendezvény rendszeres és visszavárt vendége, amelyeket idős kora ellenére a mai napig nagy előszeretettel látogat és egészséges regionális öntudattól vezérelve, büszkén mutatja be és közvetíti Medvesalja zenei kultúráját.
A kiemelkedő népi egyéniségek első díjazottjaként, Magalbert Péter életútját, gondolkodásmódját szemlélve, immár a 21. század első évtizedén is túl, zárszóként tán mégsem tűnik anakronizmusnak a német filozófus, Atrhur Schopenhauer ide vágó gondolata, mely szerint „a józan parasztész a műveltség majd minden fokát pótolhatja, de semmilyen műveltség sem pótolhatja a józan parasztészt”.
