Csemadok Bősi Alapszervezete (Csallóköz Kultúrájáért Díj) - 2016
A Csemadokban folytatott munka nemcsak kárpát-medencei, de európai mércével nézve is egyedülálló tevékenység, amely a kezdetektől fogva az önkéntesség a belső elkötelezettség jegyében működik.
Tisztelt jelenlévők!
Mit is végzett ez az alapszervezet?
Céljuk ezzel a munkával az volt, ápolni, védeni, őrizni, kultúránkat, anyanyelvünket, kulturális örökségünket. A Csemadokban végzett munkájukat sorolhatnám a végtelenségig, hisz a munkánk minden területén kiveszik, vagy kivették részüket. Gondoljunk itt a vezetőségi munkára, az énekkarra, a valamikori citerásokra, a sokszor eljátszott színdarabokra, nóatestekre, táncházakra, előadásokra, adventi hangversenyekre, vetélkedőkre, dunai és parki ünnepségekre, hagyományteremtő rendezvényekre, és még sorolhatnám.
Ők, akik itt ülnek, és állnak, ezt a szövetséget és az alapszervezetet, az itt élő gyökereiket megőrizni akaró magyarságot hűséggel szolgálták. Nekik is szülőhazájuk volt e lángoktól ölelt kis ország, s fogaik között gyakran morzsolják talán mostanság is: „mondd van-e ott haza még, ahol értik e hexametert is”. Ők azok, akik tudták, és tudják mai is: „Jót, s jól! Ebben rejlik a nagy titok”.
1949-től a déli országrészben sorra alakultak a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Egyesületének helyi szervezetei. Akkor, amikor a Csehszlovákiában élő magyarság épp hogy feléledt a csehországi deportálások és a magyarországi kitelepítések, valamint a többi meghurcoltatás következményei alól. Ám a jogfosztottság sötét éveiben sem pusztult el a szlovákiai magyarság, mert élt bennük a magyar szó iránti vágy. Mindnyájan tudjuk, az akkori politikai rendszer a Csemadokot eszközként hozta létre, olyan programokat tűzve a szövetség elé, amely elsősorban az ideológiai alapokra épülő kultúrát volt hivatott nyújtani a dolgozó tömegnek. Ám nem számoltak azzal, hogy az embereket, az itt élő magyarokat ösztönzi, fűti a vágy, a magyar szó, a magyar kultúra iránt. Így volt ez Bősön is, ahol a Csemadok alapszervezet 1950. február 12-én alakult meg, annak ellenére, hogy a résztvevők többsége már 1949-ben tagjává vált a Csemadoknak.
Az 1949-53 között a Csemadokról szóló híradásokat kutatva az Új Szó, 1952. június 14-én megjelent híradása arról számolt be, hogy Bősön, 1952. június 15-én, a kastélyparkban, a Csemadok Dunaszerdahelyi járási bizottsága járási Csemadok napot szervezett. Csandal István, a cikk szerzője a rendezvény beharangozó írásában arról tájékoztat, hogy itt a dunaszerdahelyi, dióspatonyi, nagyabonyi, felsőpatonyi, balázsfai, és a bősi ultúrcsoportok léptek fel.
Alapszervezetünk elnökei a megalakulástól napjainkig: Bott Vendel, Fenes András, Patasi Zoltán, Gottlieb Ervin, Vida Arpád, Darnay Gyula, Tóth Sándor, Szatmári Zoltán, Csicsay Imre, Bokros András, Horváth Mária, Nagy Anikó mérnök.
A Csemadok szinte a semmiből teremtett kultúrát, mert a két világháború közötti prágai és szlovenszkói szellemi értékeket egyszerűen elhallgatta és elhallgattatta a letűnt rezsim. Számos pedagógust és más értelmiségit pedig kitelepítettek, valósággal elűztek a szülőföldjéről. Alapszervezetünk az eltelt évtizedekben aktívan tevékenykedett.
Kezdetben színjátszó csoport alakult, amely 1949-től 1973-ig számos alkalommal szerepelt a községben és a környékbeli falvakban. Ugyanilyen érdeme volt a tánccsoportnak is, amely ápolta a néptánc hagyományait, és így fontos értékmentő szerepet vállalt fel az ötvenes években. A szervezet klubot hozott létre tagjai számára, ahol megszámlálhatatlan író-olvasó találkozóra került sor. A citerazenekar, a nótázók segítségével, saját zenekaruk kíséretével csodálatos nótaesteket rendeztek.
A Csemadok szervezet értékteremtő, értékmegőrző munkáját mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a község vezetésével karöltve az egyik omladozó parasztházából csodálatos tájházat hoztak létre, amelyben olyan tárgyakat állítottak ki, amelyek híven tükrözik az itt élő magyarság szokásait, életformáját.
1971-ben a Csemadok alapszervezet énekkart hozott létre, amely a mai napig működik, és fontos szerepet tölt be a szervezet életében. Az elmúlt évszázad hetvenes és nyolcvanas éveiben férfi és női éneklőcsoport is tevékenykedett. Több alkalommal szerepeltek a Tavaszi szél országos népzenei vetélkedőn. A Csemadok helyi szervezete napjainkban is fontos szerepet tölt be a község életében. Nincs olyan kulturális rendezvény, amelyen ne szerepelnének az énekkar tagjai, szavalók, fiatal szólisták, énekesek nótaénekesek. Az ifjúsági program közé tartozik ápolni a jó kapcsolatot a helyi cserkészcsapattal, alapiskolával, óvodákkal. Az alapiskola tanulói számára anyanyelvi vetélkedőket rendeznek, amelyek célja, hogy még inkább megszerettesse a tanulókkal anyanyelvünket, s hogy a játékos feladatok során gyarapítsák ismereteiket édes anyanyelvünkről, és összemérjék tudásukat más iskolák tanulóival. A fiatal amatőr képzőművészek részére több alkalommal rendeztek már kiállítást, módot adva nekik a bemutatkozásra a nagyközönségnek.
Az alapszervezet hosszú évtizedek óta társrendezője a Csemadok területi kulturális rendezvényének, amelyre minden évben június végén kerül sor a helyi parkban. E rendezvényen fellépnek a járás legjobb népművészeti együttesei, valamint muravidéki hagyományőrző csoportok. 1996-tól színesebb ez a rendezvény egy koszorúzási ünnepséggel, melyet a honfoglalás 1100. évfordulója alkalmából Ferdics Gábor kőfaragó munkájaként állíttatott homokkő kopjafánál tartanak. Az emlékoszlop a Csemadok területi konferenciájának határozata alapján került Bősre, mivel minden évben itt találkozik legnagyobb létszámban a járás Csemadok tagsága a kulturális rendezvény kapcsán.
A tagság az elmúlt évek és a jelen nehézségei ellenére nem vesztette el kedvét a munkához. Igyekszik megőrizni emlékeinket az utókornak és mindent megtesz azért, hogy a községben minél többen érezzék, hogy legfontosabb teendőink közé tartozik magyarságunk, kultúránk és édes anyanyelvünk ápolása, megőrzése. A tevékenységet anyagilag és erkölcsileg elsősorban a nagyközségi önkormányzat támogatja, de jelentős a helyi vállalkozók segítsége is.
Az alapszervezet csoportjai:
Kék Duna Vegyes Kar
A Csemadok helyi szervezetének Kék Duna Vegyes Kara 1971 októberében alakult meg Horváthné Szénássy Piroska tanítónő vezetésével. „Azzal a kéréssel jöttek el hozzám, hogy vegyeskart szeretnének alakítani, és vezetőre lenne szükségük. Egy percig sem tétováztam, azonnal közéjük álltam.“ – emlékezett vissza a nagyközség kulturális életének egyik kiemelkedő személyisége. Az énekkar az első jelentősebb sikert 1972-ben érte el, amikor 3. helyen végeztek az Énekkarok Járási Fesztiválján. Ezután bejárták a környező falvakat is, majd a kórus Pázmándfalura kapott meghívást. Ez a kapcsolat egy életre szóló barátsággá nőtte ki magát. Ebben roppant nagy érdeme volt Horváth Mária tanítónőnek, az alapszervezet akkori elnökének, aki több évtizeden át – mint kórustag – is közreműködött. 1987-től Ág Tibor, a neves karmester, népdalgyűjtő és zenepedagógus vette át a „karmesteri pálcát“. Csaknem 15 évig állt a kórus élén, amely jelentős szakmai fejlődést ért el. Irányítása alatt került sor rendszeresen a gyarmati, a lébényi, a nagymegyeri, a vásárúti és a pozsonyeperjesi énekkari találkozókra. 1994 júniusában az enesei falunapra kaptak meghívást. Itt kötöttek barátságot a székelyföldi csíkszentmihályiakkal, akiknél nem sokkal ezután tíz napot vendégeskedtek.
A Kék Duna Vegyes Kar eddigi legnagyobb sikerét 1999-ben érte el, amikor a XI. Kodály Napokon, a Szlovákiai Magyar Felnőtt Kórusok Országos Fesztiválján nyújtott kiváló teljesítményéért bronzminősítést kapott. 2004-ben Simon Orsolya vette át a „stafétabotot“, 2005-től pedig Hozák Margaréta áll a vegyeskar élén, amely azóta is rendszeresen fellép a nagyközség és szűkebb pátriánk, a csallóközi térség különböző rendezvényein. Ezek között külön említést érdemel a bősi ádventi hangverseny, amelyet 2007 decemberében immár tizenötödször rendeztek meg. Több dalostárs sajnos, már eltávozott az élők sorából, emléküket híven őrzik egykori társaik. Közülük mások nevében is szolgáljon a mai és az elkövetkező nemzedék előtt példaképül Csicsay Imre és Miklós Ferenc, akik a Kék Duna Vegyes Kar megalapítása óta megszakítás nélkül kórustagok. Az énekkar jó kapcsolatot ápol a magyarországi Gyarmat és Lébény községek vegyeskaraival. A Csallóközben is vannak baráti kórusaik, így a nagymegyeri Bárdos Lajos vegyeskar, a pozsonyeperjesi Kis Duna és vásárúti vegyeskarok,majd a vásárúti dalárda, amelyeket 1993 óta minden évben vendégül látnak az ádventi kórushangversenyen.
Aranykert Néptáncegyüttes
Nyolc fiatal (Boráros Katalin, Szakál Tünde, Bernáth Mónika, Bernáth Zoltán, Karika Rozi, Kántor Tímea, Patassi Zoltán és Fialka Antal) kezdetben Dunaszerdahelyen táncolt, majd úgy határozott, hogy újraéleszti a régi hagyományt Bősön. 2004-ben megalapították az Aranykert Néptáncegyüttest. Támogatókra leltek az önkormányzatban, a Csemadok alapszervezetében és elnökének, Nagy Anikó mérnöknő személyében. Azóta számos alkalommal léptek fel, igazolva a néptánc iránti elkötelezettségüket és szeretetüket.
Tőzike Gyermektánccsoport
2005-ben alakult az együttes, amelyet kezdetben Brand Ferenc vezetett, azóta pedig Boráros Katalin irányításával tanulják a helybeli és a környékbeli gyerkőcök táncanyanyelvünket, valamint más népek tánckultúráját. Egyúttal a felnőtt tánccsoport utánpótlását, aranyfedezetét jelentik.
A Süss fel nap táncegyüttes az ovisok csapata, kezdetben Zalka Judit tanította őket, pár éve Kántor Tímea kezei alatt tanulnak a gyerkőcök.
Az alapszervezet nagyobb rendezvényei:
A bőgőtemetés (2012-től), a parki ünnepély (a Csemadok jársi kulturális ünnepélye), a Kenyér ünnepe (2015-től), a Húsvétváró a tájház udvarán, a locsolóvers-mondó verseny, az anyanyelvi vetélkedő, táncházak, kézműves foglalkozások.
Feladatunk, hogy a ránk bízott örökséget, értékeinket, magyarságunkat megőrizzük, új tartalommal, újabb és újabb értékekkel gazdagítsuk, gyarapítsuk, hogy aztán továbbadhassuk az utánunk jövőnknek.
Lázok Attila, a Csemadok járási titkárának laudációja
