Alsó-Csallóköz településeinek értékfeltáró záró konferenciája Nagymegyeren
Sokan ismerjük a Lakiteleki Népfőiskola „rendszerváltó“ tevékenységét, azt is tudjuk, hogy a magyar emigráció egyik fontos központja, dokumentumainak gyűjtőhelye, azonban azt a tényt talán kevesebben ismerjük, hogy a népfőiskola már a kilencvenes évek elejétől szervez Kárpát-medencei magyar értékeket feltáró összejöveteleket, kollégiumokat, szakkonferenciákat. A magyar értékek azonosítása, rendszerezése és védelme egy összetett, alulról építkező rendszerben, a Magyar Értékek Piramisában történik, melynek legalsó szintjén a helyi értékek foglalnak helyet, erre épülnek a regionális értékek, a piramis tetején pedig a hungarikumok találhatóak. A rendszerezést és a rangsorolást a Hungarikum Bizottság végzi.
A Lakiteleki Népfőiskola a felnőttképzés módszereiben eredményesen ötvözi a dán, a finn, a svéd, és a német, valamint a két világháború közötti hazai népfőiskolai hagyományokat. Mindezek hátterében Lezsák Sándor három évtizedes pedagógusi és népművelői szervező gyakorlata és képessége áll. A népfőiskolai Kollégiumok, szaktanfolyamok, speciális tartalmú képzések, szabadegyetemi formák, egy-egy szakma továbbképző- és érdekvédelmi fóruma mellett helyet kap a Népfőiskolán a dolgozók gimnáziuma is, a kecskeméti Németh László Gimnázium kihelyezett tagozata, továbbá egyéb gimnáziumok, középiskolák diákjai, főiskolák és egyetemek hallgatói, és civil egyesületek lelkes aktivistái.
A külhoni magyar értéktár bővítését segíti a Népfőiskola értékfeltáró programja. Ennek keretében szervezték meg a Komárom Kollégiumot, az Alsó-Csallóköz déli településeinek értékfeltáró konferenciáját Nagymegyeren, melynek szakmai szervezője a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet igazgatója, Huszár László, technikai szervezője a Népfőiskola részéről pedig dr. Horváth Zsolt volt. A konferenciára már elkészült az a 250 oldalas könyv is, ami a feltáró munka, a kutatások összegzését tartalmazta. 2016 nyarán és őszén egy-egy hetes kutatómunka zajlott 25 felvidéki településen (Balony, Bogya, Bogyarét, Csallóközaranyos, Csicsó, Csiliznyárad, Csilizpatas, Csilizradvány, Ekel, Füss, Gellér, Izsap, Keszegfalva, Kolozsnéma, Kulcsod, Lakszakállas, Medve, Megyercs, Nagykeszi, Nagymegyer, Nemesócsa, Örsújfalu, Szap, Szilas, Tany), s a könyv a kutatómunka eredményeit tartalmazza, mint ahogy maga a konferencia is az értékfeltáró munkáról szólt. A településekre a Népfőiskola életkorban vegyes összetételű csoportjai látogattak el, s csoportok tagjai egyrészt a néprajzi és a kulturális értékeket, másrészt pedig a jelentősebb személyiségek hagyatékát, illetve a községek és Nagymegyer város fontosabb emlékhelyeit vették górcső alá. A konferencián a csoport vezetői röviden, de lényegre törően foglalták össze tapasztalataikat és gyűjtésük, értékfeltárásuk eredményeit. Arra is külön kitértek, hogy egy adott település milyen infrastruktúrával rendelkezik, adottak-e a feltételek a hagyományok ápolására, illetve a művelődésre, a kulturális tevékenység folytatására. Megtudhattuk azt is, hogy a települések lakói mit tartanak fontosnak helyi szinten, továbbá azt is, hogy mire lenne szükségük, és hogy milyen veszélyektől tartanak. Általában jellemző és tanulságos is egyben, hogy a községek lakóit zömmel három dolog aggasztja a legjobban: a munkahelyek hiánya (nincs munka az adott településen), az elöregedés (a fiatalok kivándorlása) és az elszlovákosodás (a szlovák családok mértéktelen betelepülése, megbontva ezzel az évszázados etnikai arányokat).
Lezsák Sándor a konferencia végén leszögezte, hogy értékfeltáró munkájukat a jövőben is folytatni kívánják a Csallóköz többi részével, illetve a Felvidék egyéb régióinak bevonásával. A kultúrműsorral tarkított konferencia maga is jó hangulatban zajlott, de külön élmény volt hallani, hogy a csoportvezetők beszámolóik során nemcsak szakmailag, hanem érzelmileg is azonosultak munkájukkal, s beszámolók alapján a helyiek is örömmel segítettek az értékfeltáró csoportok tagjainak, és a kétszer egy hét alatt szoros kapcsolatok is kialakultak, amelyek garanciát biztosítanak a folytonos együttműködésre és mindennapos kommunikációra.
A Komárom kollégium tehát egy határon túli magyar értékeket feltáró munka első és fontos felvidéki „állomása“, melyet a jelek szerint még újabbak követnek. A kutatómunka egyik legnagyobb hozadéka az értékfeltáráson túl az, hogy a magyarországi értelmiségiek és civilek közvetítésével a határon túl (jelen esetben Felvidéken) élő magyar közösség komplex múltját és jelenét, hagyományait, szokásait, kultúráját és céljait sokkal szélesebb réteg ismerheti meg Magyarországon, ezáltal folyamatosan elmosódhat az a távolságtartás (rosszabb esetben tudatlanság), ami a trianoni döntés óta még mindig jellemzi a magyarországi társadalom jelentős részének hozzáállását, ha a külhoni magyarság képviselőiről van szó, még akkor is, ha az elmúlt két évtizedben, s különösen a közelmúltban lényegesen javult a helyzet e tekintetben.
Lacza Gergely
