Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet - Dunaszerdahely
Maďarský osvetový inštitút na Slovensku, n.o. | Hungarian Cultural Institute in Slovakia | Dunajská Streda
a CSEMADOK szakmai háttérintézménye, a Felvidéki Magyar Értéktár kezelője

A nagyok árnyékában

A nagyok árnyékában

Jókai Mór szülővárosában, a szlovákiai Komáromban jártak versmondóink, a június derekán megtartott VII. Kaszás Attila Versmondó Fesztiválon

Komárom az egykori Magyar Királyság városa, a szlovákiai magyarság legfontosabb kulturális és politikai központja volt 1919 előtt. Vármegye székhelyként csaknem 3000 km²-es vonzáskörzettel rendelkezett, amelynek felét a trianoni békediktátummal elveszített. Az első világháború után az újonnan megalapított Csehszlovákia határát a Duna mentén húzták meg, ezzel elválasztva a város északi és déli részét. A kisebb rész (szintén Komárom néven) ma Magyarországon található. A két várost a Duna fölött az Erzsébet híd köti össze, és a folyami rév, amely valamikor nagyon híres hajózási és kereskedelmi kikötőnek, valamint közúti és vasúti határátkelőhelynek számított.
Szlovákul Komarno, németül Komorn, szerbül Komoran a város neve, amely a Nyitrai kerület komáromi járásában, a Duna és a Vág-Duna összefolyásánál található. Gyakran Észak-Komáromnak, Öreg-Komáromnak vagy Révkomáromnak is hívják, hogy megkülönböztessék a déli, azonos nevű magyarországi településtől.
Neve keletkezéséről sok legenda kering, az egyik szerint a szlovák komar – magyarul: szúnyog — szóból eredeztethető vissza, amit első pillanattól el is hittünk, mert estebédi megérkezésünkkor, a Klapka étteremből kilépve milliárdnyi vérszívó esett nekünk, s így másnapra hagytuk a városnézést. Elhatározásunkból persze nem lett semmi, mert szombaton (július 14-én) már kora délelőtt kezdetét vette a VII. Kaszás Attila Versmondó Fesztivál, amelyre a vajdasági versmondók a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének meghívása révén jutottak el.
A rendezvény megnyitója a Komáromi Jókai Színházban zajlott, s az épület előtt álló Kaszás Attila-szobor megkoszorúzásával zárult.  A Jászai Mari-díjas magyar színész (1960–2007) az egykori Csehszlovákiában, Vágsellyén született, Vágfarkasdon járt általános iskolába, majd a komáromi Selye János Gimnázium tanulója volt. 1979-ben került a budapesti Színház és Filmművészeti Főiskolára, ahol 1983-ban diplomázott. Játszott a Vígszínházban, a Nemzeti Színházban, a Katona József Színházban, az Új Színházban, a Budapesti Kamaraszínházban, a Rock Színházban, valamint Győrben, Kecskeméten, Sopronban és Szegeden.
A Gáspár Péter alkotta szobor előtt a színész egykori osztálytársai, kollégái, barátai és családja adózott emlékének. A kegyelet virágait, egy-egy szál szegfűt maguk a versmondók is elhelyeztek a szobor talpazatánál.
A VII. Kaszás Attila Versmondó Fesztiválra az idén 78 résztvevő nevezett be. A három kategóriába (alsósok, felsősök, középiskolások) besorakoztatott versenyzőknek két művet kellett előadniuk: egyet a Hét évszázad magyar versei című antológiából, valamint egy szabadon választott költeményt. Mindkettő elmondása után a szakavatott zsűri bronz-, ezüst- és aranysávokkal minősítette őket. Az aranysávosok a délutáni harmadik fordulóban még egyszer megmérettek a bírálóbizottság által megnevezett verssel, hogy eldőljön, kié lesz a fődíj – a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége és a Kaszás Attila Közhasznú Alapítvány által alapított Kaszás Attila-érem.
A végső eredményhirdetésre az 51. Jókai Napok elnevezésű amatőr színjátszó találkozó záróünnepsége keretében a Városi Művelődési Központban került sor Jókai Mór, a város szülötte szobrának megkoszorúzása után.
A fődíj ugyan nem került Vajdaságba, de a kishegyesi Ady Endre Kísérleti Általános Iskola tanulói (felkészítő pedagógusuk Molnár Krekity Olga) ragyogóan helytálltak: az ötödikes Szőke Rebeka arany-, a hatodikos Paulyuk Jenifer ezüst-, a másodikos Bácsi Virág pedig bronzsávos minősítést kapott. Ugyanakkor a becskereki Lukács Gabriella tanítványai, a hetedikes Lukács Anna, az ötödikes Lukács Áron, valamint a harmadikos Sziveri Emese ezüstsávosak lettek.
Hálásan köszönjük Komárom város önkormányzatának, valamint a szervezőknek, hogy ülhettünk Jókai Mór bronzölében, és tiszteleghettünk Klapka György honvédtábornok, helyettes hadügyminiszter, a város hős védelmezőjének emléke előtt is, aki többek között arra törekedett, hogy: „Legyen Komárom a magyarok Mekkája!”
Hát az. Most is az, noha mi csak a város egy szeletkéjét láthattuk. Például a Megye és a Nádor utcák elágazásánál álló, az 1936-1938-ban épült Kovách-gyógyszertár épületét, melynek helyén a komáromi szájhagyomány szerint a Jókai Mór Aranyember című regényéből ismert Brazovics-ház állt. Ugyanakkor a Klapka tér egyik legszebb épületében, a klasszicista stílusú Zichy-palota sarki részében található Klapka-étteremben ebédelhettünk (ez volt Kaszás Attila törzshelye is), ahol a tulajdonosnő, Mária Hajabácsová számtalan emlékét osztotta meg velünk. Köszönjük neki a finom harapnivalókat, és a ,,lelki desszertek’’-et is!

Molnár Krekity Olga
Forrás: Hét Nap (2014. július 9.)

TelepülésKomárom [Komárno]
Rövid URL
ID58108
Módosítás dátuma2014. július 18.

Hibát talált?

Üzenőfal