Mizön ász?

Ketten – egy „ördög“ és egy „angyal“ – egymással szembeállnak, s megfogják egymás előrenyújtott kezét. A harmadik játékos a karok által bezárt közben áll, és ide-oda fordulva felelget a feladott kérdésekre:
– Mizön ász?
– Cserépön.
– Mizön löbögsz?
– Levélön.
– Mit ötté?
– Kápusztát.
– Mit ittá rá?
– Vörös bort.
– Fordúj hármot, ne nevess!
Erre az illetõ játékosnak végre kell hajtania a parancsot. Közben a másik kettő – főleg az ördög – igyekszik őt megnevettetni. Minthogy egymás kezét a párbeszéd végén már elengedték, mutogatni kezdenek, fintorokat vágnak, esetleg még meg is csiklandozzák.
Ha a játékos kibírja nevetés nélkül, az angyal mögé állhat, ha elneveti magát, az ördög mögé kell állnia.
A leírt módon minden játékost igyekeznek megnevettetni. Akinek a háta mögé több gyerek kerül, az a győztes.

Jóka, 1971 / Bittera Margit (14), Czére Emília (14), Szíjjártó Viola (14)

VÁLTOZATOK:

Két gyerek egymással szembeáll, ujjaikat horogszerűen egybekapcsolják, egy harmadik játékos pedig ráhasal a kezükre.
A két szélső kérdez, ő válaszol:

– Min ász?
– Cserépön.
– Min lobogsz?
– Levélön.
– Mi van a szádbo?
– Kék víz.
– Köpd ki!
– Nem lehet.
– Hármot fordúj, jót nevess!
Az illető játékosnak a parancs másik felét nem szabad végrehajtania, ami elég nehéz, mert a másik kettő igyekszik őt megnevettetni. Ha sikerül komolynak maradnia, „angyal“ lesz, ha elneveti magát, „ördög“. A játék szerepcserével ismétlődik.

Nagyfödémes, 1971 / Németh Irén (13)

A párbeszéd befejező mondatának változatai:

Fordulj hátra, ne nevess!

Királyrév, 1971 / Mészáros Lászlóné (38)

Fordulj, angyal, ne nevess!

Vágkirályfa, 1972 / Morovics Érázné (63)