Kolmár József
* 1820. április 3. Magyaród puszta (Somogy megye) † 1917. június 21. Pozsony / tanár, író, költő, iskolaigazgató, Petőfi Sándor barátja
Kolmár József, nyug. kir. kath. főgymnasiumi tanár, K. Mihály ispán és Banay Sára (ki Márton István író kishuga volt) fia, szül. 1820. ápr. 3. Magyaród pusztán (Somogym.); anyját korán elvesztvén, egy évig nagybátyjánál Visontán (Somogym.) iskolázott; azután Csurgón az ev. ref. gymnasiumban hat év alatt a nyolcz osztályt elvégezvén, 1838 őszén a pápai ref. főiskolában tanult philosophiát és jogot, kezdetben nyomorral küzdve, majd Tarczy Lajos pártfogoltjaként mint irnoka szolgált és egyik alapító tagja volt a főiskolai képzőtársaságnak, melynek Jókai Mór, Petrovics (Petőfi) Sándor és Petrics (Orlai) Soma is tagjai voltak. Egy évig Baracskán (Fehérm.) nevelősködött a Kenessey háznál. 1843-44-ben Pozsonyban Somsich Pál követ adott neki ingyen lakást és egy ideig a Záborszky Alajos szerkesztette Országgyűlési Tudósítások cz. kézirati hirlapot másolgatta, ívét 20, majd 25 váltó garasért; e keserves kenyérkeresetben június második felében, mint desperált bukott szinészt, kopott bonjourjában a Dunaparton talált Petőfi Sándort is társul vette. Majd Kuthy Lajosssal, a Batthyány Lajos gróf titkárjával megismerkedvén, a gróf országgyűlési irnokává lett rendes havi díj mellett. Később megismerkedett Hajnik Károly gyorsíróval, ki őt az általa szerkesztett Országgyűlési Naplók sajtó-correcturájával bízta meg, mely tisztét még Budán is, a gróf Keglevich Gábor tárnokmester elnöklete alatt censurán mint felolvasó 1845 elején folytatta s bevégezte. Ekkor ápriltól kezdve a Vahot Imre Pesti Divatlapjánál segédszerkesztő lett és Petőfinek a Külföldi Regénytárba fordított műveit segítette sajtó alá tisztázni. 1846-ban ügyvédi oklevelet nyert és mint foglalkozás nélküli ügyvéd Frankenburg Adolfnál az Életképek segédszerkesztője lett. 1846 végén Pozsonyba költözött és Szalé Antal ügyvédnek a Corpus juris magyarított kivonatánál mint corector segített. Az 1847-iki országgyűlés alatt Kuthy Lajos mellett ismét Batthyány Lajos grófot, a későbbi miniszterelnököt szolgálta. Ugyanekkor Lukács János gyorsíróval mint az általa szerkesztett Országgyűlési Naplónak correctora működött; Kalivoda nyomdász- és kiadónak mint író szerződésileg dolgozott. 1848. ápr. pihenésre haza Megyerre (Somogymegye) vonult, honnét júliusban Bajza József meghívására lapjához, a Kossuth hirlapjához Pestre ment correctornak és belső munkatársnak. A szerencsétlen móri csata után, a császári hadak közeletére, 1849. jan. első napjaiban a menekülő kormányt követte Debreczenbe, hol báró Jósika Miklós őt a hivatalos Közlöny correctorává tette; január 21. Tokajba Szemere Bertalan kormánybiztoshoz és febr. Dembinszky tábornokhoz Török-Szent-Miklósra sürgönyöket vitt. Jún. 4. Kossuth kormányzóval visszatért Pestre s július közepéig folytatta hivatalát, midőn Noszlopy Gáspár (egykori iskolatársa) meghívására a somogymegyei főjegyzőséget vállalta el; de a jegyzői toll helyett puskával és Noszlopy kis seregével ide s tova barangolva töltötte az egész nyarat, előbb Tolnán keresztül Bonyhádig, de az alföldi magyar sereggel a dunai zárvonalon át egyesülni nem lehetvén, vissza a Bakony-erdeje felé Veszprémig, hol a világosi katasztrófa hírére Noszlopy haditanácsot tartott és kis seregét Klapkához Komáromba küldötte. K. néhány tiszti társával visszatért Somogyba Megyerre s néhány hétig a szőlőhegyeken és környékbeli rokonainál húzta meg magát; okt. végén Pápára ment, hol Tarczy tanár közvetítésével helyettes jogtanárrá lett; de egy év mulva a bécsi kormány a prot. jogakadémiákat megszüntetvén, a pápai ev. ref. gymnasiumban vállalt tanárságot és magánszorgalommal a theologiát elvégezvén, 1852-ben pappá szenteltetett; azonban 1853. szept. 8. Pápán a római kath. vallásra tért át. 1854 végétől 1861. októberig a bajai kath. főgymnasiumban volt tanár és a vojvodinai germanizáló hatalom daczára magyar ifjakat nevelt, ifjusági Albumokat adott ki s ezek jövedelméből és adakozásokból alapította a Vörösmarty-ösztöndíjat; alapító szerkesztője volt a Bajai Közlönynek, a miért a temesvári kormánytól sok zaklatást szenvedett 1861. jan. 5-ig, mikor a Vojvodinát megszüntették. 1861. okt. a pozsonyi királyi kath. főgymnasiumhoz rendes tanárnak neveztetett ki s itt folytatta a bajai magyarosító működését, tanítványainak dolgozataiból 1869-ben Tavaszi virágok cz. füzetet szerkesztett és a ma már négy tanuló által élvezett Eötvös-ösztöndíjak alapját megvetette. 1874-ben a 25 éves tanári jubileumát ünneplő tanítványai s barátai által gyűjtött 700 frt tőkével Kolmár József-ösztöndíjat, 1881-ben Arany versek czímű munkája jövedelméből és saját pénzével pótolva 1000 frt tőkével vallás-erkölcsi ösztöndíjat alapított. A 80-as évek végén nyugalomba vonult és haláláig Pozsonban élt.
Egy emlékező így ír róla: „Pozsonyban még bizonyára sokan hálásan emlékeznek az öreg tanár úrra, aki mintegy huszonöt év előtt, magas kora ellenére végig csoszogott a város utcáin, majd térdreborúlva mély ájtatosságban imádkozott a dómtemplomban… Mindenki ismerte, mindenki megkülönböztetett tisztelettel emelte kalapját az öreg úr előtt: de nem is csoda, hiszen Kolmár József generációkat nevelt fel a pozsonyi katholikus főgimnáziumban.”
89. születésnapján írt egy költeményt. Meghagyta, hogy csak századik születésnapján láthat napvilágot. Egyik versszaka így szól:
„Tavasz legyen, ha meghalok,
Lelkem vigyék az angyalok,
S amiket oly hőn kedvelék,
Enyhítsék sírom éjjelét:
Virágillat, madárdalok!
Nem tavasszal, június 21-én halt meg. Síremlékét a Csehszlovákiai Magyar Irodalmi és Művészeti Társaság támogatásával hozzátartozói és barátai állították. Nem tudni, mikor, de évekkel később lehetett, hiszen a CSMIMT, ismertebb nevén a Masaryk Akadémia csak 1931-ben alakult meg.
Munkái:
1. Szabadságdal. Pozsony, 1848. márczius 17. (Tricolor lapra nyomt.)
2. Nők könyve. U. ott, 1848. (Uj olcsó kiadás. Pest, 1858.)
3. Nép szava, Isten szava. Ugyanott, 1848. A szabadsajtó tizedik napján. (Röpirat.)
4. Üdvszózat. U. ott, 1848. (Alkalmi költemény).
5. Bajai Naptár, Baja, 1860. (A fontosb világtörténeti események korrendi táblázatával).
6. Mit beszélnek a virágok, keleti virágnyelv magyar költők gyöngyeivel diszítve. U. ott, 1861.
7. Dalok könyve. Száz magyar költő és a nép dalaiból, műfajilag rendezve. U. ott, 1862 (és A magyar költészet gyöngyei cz. Nagy-Kanizsa, 1884.)
8. Tell Vilmos, elbeszélés ifjak számára. Hoffmann után németből. Baja, 1862 (Ifjak Könyvtára I. és Nagy-Kanizsa, év. n.)
9. Latin nyelvtan. Különösen Ellendt-Seyffert nyomán. Pest, 1864. (Dávid Istvánnal együtt.)
10. Gyakorlati példatár a latin nyelv alaktanához. U. ott, 1864. (Dávid Istvánnal.)
11. Fordítási gyakorlatok, magyarból latinra. U. ott, 1869. (Sváby Pállal együtt, 2. kiadás az V-VIII. oszt. számára. U. ott, 1872. Két rész. I. rész 3. és 4. jav. kiadás. Bpest, 1883.)
12. Tavaszi virágok. A kath. főgymnasiumi ifjúság zsebkönyve. Kiadta … Pozsony, 1869.
13. Epigrammok U. ott, 1871.
14. A koronák harcza. Korregény Samarow Gergely után ford. U. ott, 1874. Négy kötet. Kiadja a Pozsonyvidéki Lapok szerkeszt. lapmellékletül.
15. Petőfi Sándor emlékezete. Jellem- és korrajzi episztola. U. ott, 1880.
16. Aranyversek. Irta tanársága 30. évében. 1879. Szegénysorsú tanulók javára. U. ott, 1881.
17. Magyar nyelvgyakorló, a magyar és németajkú népiskolák számára. I. füzet a II. osztály számára. Irta Papp Antal, átdolgozta…. U. ott, 1890.
18. Meddig élnek a nemzetek? Történelmi világtükör egy 2600 évig fölvezetett családi generáczio lánczczal. A magyar millenium ünnepére írta Józsi bácsi. Bpest, 1892.
19. Farkas és bárány. Szatira. Irta … ötven éves írói pálya emlékeül. A pozsonyi Toldy-kör irodalmi areopágja előtt versenyzett pályamű. Pozsony, 1893.
20. ABC felnőtt emberek számára. Naptár a jelen időre és az örökkévalóságra. Irta Stolz Alban. Magyarította… U. ott, 1896.
21. Világnézet szatirák és epigrammákban. U. ott, 1895. (Ism. Kath. Szemle, Irod. Szemle.)
22. A világról. Egy könyv, a mely nemhizeleg. Az új milleniumi nemzedék javára. Irta egy hetvenhét éves tanár. U. ott, 1896. (Ism. M. Állam 221-224., M. Szemle 41. sz., Kath. Hitvédelmi Folyóirat 477. l.)
23. Egy szegény professor 100,000 frtos alapítványa a magyar millenium emlékére. U. ott, 1896. (Névtelenül.)
24. Makrobiotika, hosszú élet tükre. Ugyanott, 1898. (Versben.)
A Petőfi Társaság tagjai a Petőfi-szobor leleplezésén. Középen Kolmár Petőfi egykori lakótársa. 1911. szeptember 8-án. Pozsony. Ismeretlen fotós, Magyar Nemzeti Múzeum
