Búcs község déli részén rendkívül értékes természeti területet találunk, a Búcsi szikest, amely geomorfológiailag jellegzetes síkság. Eredeti típusa a sós pszeudoenyv. Nedves szikesek (szikes rétek) élőhelytípusba tartozik, amelyek másodlagosan, mocsarakból jöttek létre. A talajokat enyhén változékony vízrendszer jellemzi az egész keresztszelvényben. Az itteni növényzetben megtaláljuk az értékes csátéssást (Carex divisia), és ez Szlovákiában egyetlen lelőhelye a magyar palkának (Arcorellus pannonicus).
Így jellemezték még pár éve ezt a területet, mára ez a növény sajnos már innen is eltűnt. 1950 után Hortobágynak nevezték el ezt a helyet a falubeliek, mert hasonlít a világhírű magyarországi pusztára. Régen kaszálással hasznosították a területet, mely során fontos volt a rendszeresség és a megfelelő időben történő kaszálás betartása, ugyanis huzamosabb elmaradása esetén gyomosodás léphet fel.
Ma ezt a védett területet erek és fasorok szabdalják. A Búcsi szikes Természetvédelmi Terület: a sós talajok nedvesebb típusához tartozik; sókedvelő állat- és növényfajok találhatók itt. Botanikai szempontból figyelemre méltó a sós talajra jellemző veszélyeztetett fajok előfordulása. Jellegzetessége a két gémeskút. A réten különböző állat- és madárfajok élnek, például: szürke gém, nagy kócsag, kis kócsag, róka, őz.
A területet 1993-ban nyilvánították védetté, 203 995 m2 kiterjedésű, geomorfológiailag jellegzetes síkság. Négyes szintű védelem alatt áll, felügyeleti hatósága a Duna-liget Tájvédelmi Körzet.