Várlukazni

Szintén kinti játék. Két vagy több gyerek játssza. Minden játékosnak szüksége van egy zsebkésre, továbbá egy kb. félméteres karóra, de megfelel egy-egy kisebb bot is. A földre rajzolnak egy tetszés szerinti sugarú kört, melynek középpontjába egy gazdátlan karót szúrnak. Utána karóikat, illetve botjaikat a körvonalon – lehetőleg egymástól egyenlő távolságra – leszúrják a földbe.
A játékot bármelyik játékos kezdheti; a következő dobó mindig a szomszédos karó gazdája. A dobó feladata: a kést minél mélyebben a földbe vágni. Kinek milyen mélyre fúródik a földbe a kése, annyival teheti közelebb a körvonalon levő karóját a központi karóhoz.
Akinek a karója leghamarabb kerül a középső karó mellé, az a győztes. Ha a karó már közel van a célhoz, és a dobó kését a kelleténél mélyebbre vágta a földbe, a karót nem szabad odább tennie, meg kell várnia a következő dobást, amelyik esetleg jobban sikerül. Ha adobott távolság éppen megfelelő, akkor az illető játékos karója helyett a kését szúrja a középponti karó tövébe, s csak akkor veszi el onnan, amikor már mindenki elérte a karót, és vége a játéknak.

Tallós, 1968 / Kohúth István (14)

VÁLTOZAT:

Névváltozat:

VÁRKARÓZNI

Alsóhatár, 1972 / Katona Erzsébet (13)

KÉSEZÉS

Tarlón játszották, fiúk és lányok egyaránt. Az előző változatban leírt módon a földbe szúrták botjaikat. Ezután sorban egymás után egy becsukott, az egyik oldalán jellel ellátott kést
dobáltak, illetve ejtegettek a földre. Egy-egy játékos addig folytathatta a dobálást, amíg a jel alulra nem került. Minden jó dobás után az illető játékos egy késszélességnyivel közelebb vitte botját a központi karóhoz, és leszúrta a földbe.
Aki elsőként érte el a központi karót, az kiállt a játékból, és megvárta, míg mindnyájan odaértek. Aki utolsónak ért oda, az büntetést kapott. Meg kellett keresnie az elrejtett kést és botokat, melyeket a győztes játékos elrejtett egy meghatározott körzetben. Ha a kereső a tárgyaktól messzire került, a többiek figyelmeztették: víz, hideg. Ha közelebb került hozzájuk, ezt mondták: langyos, meleg, forró, tűz!
Ha a vesztes megtalálta a botokat és a kést, a játék elölről kezdődhetett.

Vágkirályfa, 1972 / Vincze Istvánné (35)