A Malina Hedviget támogató és a szlovákiai igazságszolgáltatás állapotát bíráló tüntetésen, Pozsonyban a Vármegyeháza téren, a mintegy 1500 fős tiltakozó tömeg előtt a Csemadok és a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetségének üzenetét Mézes Rudolf olvasta fel:

Tisztelt Jelenlévők!
A Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség, a Csemadok, valamint a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetségének országos vezetése nevében engedjék meg, hogy nagy tisztelettel és szeretettel köszöntsem Önöket mai tiltakozó megmozdulásunkon.

Vážení prítomní!
V mene Republikovej rady Csemadoku ako aj v mene Ústrednej rady Združenia maďarských rodičov na Slovensku Vás srdečne pozdravujem na našom spoločnom demonštračnom podujatí.

Mai tiltakozó összejövetelünk abban az időben zajlik, amikor Európa szerte megemlékező ünnepségeket tartanak azon alkalomból, hogy egy évtizeddel ezelőtt jelentősen bővült az Európa Unióba társult nemzetek, országok sora.
A Visegrádi négyek néven emlegetett tömörülés tagjaként 10 évvel ezelőtt Szlovákia is az EU társult tagállama lett, s ez által mi is európai polgárokká váltunk, válhattunk.
Válhattunk?
Az 1989-es rendszerváltás utáni időszak ezen, talán legfontosabb eredményének eléréséhez mindnyájan jól tudjuk, hogy nagyon rögös, kacskaringós, sok esetben az ország felelős, vagy inkább felelőtlen vezetői által kiépített akadályokkal teli út megtételével juthattunk el.
Csaknem egy évtizedig tartott míg 1998-ban sikerült valójában a demokrácia útjára lépnünk és örömmel vehettük tudomásul, hogy újabb öt év elteltével Európa befogadott bennünket.
Örömünk azonban rövid életűre sikeredett és alig két év után, a bölcsődés korú gyermek, az EU-s tagállamú Szlovákia életében nagy törés keletkezett és szomorúan kell megállapítanunk, hogy szépen ívelő fejlődésünk itt, ebben a korban meg is rekedt.
2006 nyarán, a parlamenti választásoknak köszönhetően az ország élére olyan vezetés került, mely nagyon rövid idő alatt csaknem teljes mértékben tönkretette az előző nyolc év építő munkájának az eredményeit és egy rövid időszak után újból ott tartunk, hogy a demokrácia vívmányait újból, napról napra támadások érik országunkban.
Az ország felelőtlen vezetői tőlünk néhány száz méterre ünnepelnek, míg nekünk, s velünk együtt az ország nagy részének csak a keserűséggel telt pohár jut.
De minden pohár megtelik egyszer, elsősorban a keserűséggel töltött, és kicsordul.
A mi keserűséggel töltött poharunk is megtelt és annak tartalma egyre inkább kifelé folyik. A tartalma nagyon vegyes, és több mint fél évtizede egyre sűrűsödik.

Tisztelt Jelenlévők!
100 évvel ezelőtt egy szerb diák pisztolylövése az első világégés kezdetét jelentette.
A lassan nyolc éve fényes nappal megvert diáklány Malina Hedvig kálváriája az ország felelős vezetői felelőtlen tevékenységének köszönhetően odáig fajult, hogy ma őt akarják az egész folyamat elindításáért perbe fogni, s az igazi tettesek továbbra is szemrebbenés nélkül folytatják mentelmi joguknak köszönhetően ármánykodó tevékenységüket.
Malina Hedvig perbefogási kísérlete tulajdonképpen az első világháború kitörését jelentő Gavrilo Principi pisztolylövéshez hasonlítható a mi esetünkben.
Ezt már az ország demokratikus érzelmű polgárai nem nézhetik ölbe tett kézzel, mert ahogy tiltakozó összejövetelünk címében is szerepel, amit ma vele tesznek, az holnap bármelyikünkkel megtörténhet.
Sajnos hatványozottan érvényes ez az országunkban élő nemzeti kisebbségek esetében.
A dunaszerdahelyi labdarúgó mérkőzés alatt történt rendőrségi attak, eset kivizsgálása sem zárult le és a közelmúlt atrocitásai közül mindnyájan jól emlékezhetünk a Nyitrán történt kamerák alatti brutális támadásokra, melyek valós kivizsgálása és a büntettet elkövetők felelősségre vonása várat magára.
Meddig tűrhetjük mindezt?
A civil társadalom teljes összefogására van szükség.
Nem szabad elfelejtenünk, hogy a jelenlegivel csaknem teljes mértékben azonos országvezetés még ha sikertelenül is, de milyen nagy támadást indított 2006-ban a jövedelemadóból eredő támogatási rendszerrel szemben, majd a következő évben olyan módon szerette volna módosítani a társulási törvényt, hogy a civil szervezetek nagy része beszüntethette volna működését.
Ha nem lett volna akkor egységes a kiállásunk a kormány felelős vezetőivel szemben, akkor ma már itt sem tudnánk tiltakozni, nem tudnánk szavunkat hallatni.
Egyetlen nemzeti közösség, közte elsősorban az országunkban élő legnagyobb nemzeti közösség, a magyarság tagjai nem hagyhatják figyelmen kívül a kormányfő múlt év februárjának közepén, a Matica Slovenská megalakulása kerek évfordulójának ünnepségén az ország lakosságának több mint 20 %-ra tett azon kijelentéseit, mely szerint az ország kárára vagyunk Szlovákiában, csak a javakat akarjuk, felelősséget nem érzünk. Egyszóval élősködőknek titulált bennünket, amit ezúton is kikérünk és sértésnek veszünk.
Sajnálattal kell megjegyeznem, hogy Robert Fico kormányfőtől ezen kijelentéseit a magyarságon kívül senki sem kérte számon. A többi nemzeti közösséget, kisebbséget úgymond hidegen hagyta ez a sértés és a Kormányhivatal jóvoltából meg is kapták kiérdemelt jutalmukat azzal, hogy a kulturális tevékenység támogatására a magyar nemzeti közösségtől elvont támogatási összeget közöttük osztották, osztják szét.
Kérdem én, hol itt az ígért „status quo”?
A nemzetiségekért felelős kormányalelnök helyett nemzeti kisebbségi megbízott végezhette volna, végezhetné a nemzeti közösségekkel, nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos felelősségteljes munkát, de lassan egy éve ennek a tisztségnek a betöltését is egy szolgalelkű hivatalnokra bízták és a csaknem félmilliós magyarság érdekképviseletét a nemzeti kisebbségi bizottságban csak ugyanúgy egy szavazat illeti meg, mint a néhány száz lelkes nemzeti közösségeket.
Újból kérdem: Meddig tűrhetjük mindezt?
Meddig tűrhetjük, hogy az ország felelős vezetői az „oszd meg és uralkodj” elvét alkalmazva kijátsszák egymás ellen az ország nemzeti közösségeit, a civil társadalmat.
Meddig kérheti rajtunk számon lojalitásunkat az olyan országvezetés, mely nem lojális sem velünk, a magyar nemzeti közösséggel, sem az ország lakosságának többségével szemben.
Mai tüntetésünkkel, összefogásunkkal is meg kell mutatnunk, hogy egységesek vagyunk, mert csak egységesen lehetünk sikeresek, egységesen, összefogva vihetjük sikerre közös ügyünket, védhetjük meg az ártatlanokat a bűnösöktől, a bűnözőkkel szemben.
Többek közt ezt is szeretnénk demonstrálni mai tiltakozó összejövetelünkkel.
A Csemadok és a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége nevében köszönöm megtisztelő figyelmüket!

V mene Csemadoku, ako aj v mene Združenia maďarských rodičov na Slovensku ďakujem Vám za Vaše pochopenie a za spoluúčasť na našom protestnom zhromaždení a prajem, aby naše spoločné úsilie bolo úspešné, aby naše predsavzatia boli úspešne naplnené!