Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet - Dunaszerdahely
Maďarský osvetový inštitút na Slovensku, n.o. | Hungarian Cultural Institute in Slovakia | Dunajská Streda
a CSEMADOK szakmai háttérintézménye

Köztünk élő hétköznapi hősök

2018. június 20.

A „csetneki csipkés lány” hétköznapi hőssé és példaképpé vált nem csak a gömöri diákok számára. A „Hétköznapi hősök – Írjunk történelmet!” című Kárpát-medencei szintű mintaprojekt keretében a diákok feltérképezhették a lakóhelyük és szélesebb pátriájuk történelmét.

Sikeresen megvalósult a kétéves „Hétköznapi hősök – Írjunk történelmet!” projekt. Ötletgazdája, Lakatos Mihály, az Emberi Erőforrások Minisztériuma Kultúráért Felelős Államtitkársága Kulturális Kapacitások Osztályának vezetője, akinek meggyőződése, hogy minden kisebb-nagyobb közösség „kitermeli” a maga hőseit.

A meghívásos pályázat lebonyolítását a Kárpát-medencében működő művelődési intézetekre bízták. A Csemadok szakmai háttér intézményeként működő Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet Huszár László vezetésével a felvidéki települések közül Bátka (Rimaszombati járás), Ógyalla (Komáromi járás), Csicsó (Komáromi járás), Ekecs (Dunaszerdahelyi járás), Alsóbodok (Nyitrai járás) és Léva (Lévai járás) diákjait vonta be a projektbe.

A helytörténeti kutatásokat ösztönző program általános célja a helyi és közösségi cselekvésre való ösztönzés, egy-egy közösség közel- és távoli múltjának feltérképezése, egykoron élt, esetleg még most is élő – a saját közösségükért felelősséget érző, annak érdekeit szem előtt tartva cselekvő – személyek tetteinek, példamutatásuk hatásainak felkutatása, feldolgozása és közkinccsé tétele, a generációk közötti együttműködés serkentése.

A kutatásban részt vevő csapatok számára a Rákóczi Szövetség közreműködésével budapesti találkozót is szerveztek a tavalyi résztvevőknek. A konferencia kiegészítő programjaként találkozhattak Fekete Péter kultúráért felelős államtitkárral, aki a Fővárosi Nagycirkuszban fogadta a résztvevőket, akiknek bemutatta a hősök hétköznapjait. Ellátogattak Várpalotára, a nemzeti összetartozás napjára, valamint a Magyar Nemzeti Múzeumba, ahol az egyik erdélyi kisfiút nemzetőr ruhába öltöztették, a bátkai Nagy Valentína pedig a középnemesi díszruhát próbálhatta fel. Jártak a Halászbástyában, a Magyar Nemzeti Galériában és a Hungarikum Élményházban is.

A budapesti zárókonferencián a fiatalok és a pedagógusok megosztották egymással eddigi tapasztalataikat és kutatási eredményeiket is. A diákokból álló kutatócsoportok a projektvezető pedagógusok kíséretében – délelőttönként – a Petőfi Irodalmi Múzeum Lotz-termében mutatták be – vetítéssel egybekötött – beszámolójukat. Így Lendva, Felvidék, Vajdaság, Erdély hétköznapi hőseit ismerhették meg, köztük tanárokat, mesterembereket.

A Szenczi Molnár Albert Alapiskola és a Hetényi Tarczy Lajos Alapiskola diákjai olyan személyekkel készítettek interjút, akik valami különlegeset tettek szülőfalujukért. A szenciek az első világháborús emlékmű felállítását megvalósító személyeket mutatták be. A hetényiek pedig Zajos Ernő életútját ismertették, aki a faluban működő Lilla Galéria helytörténeti gyűjteményét alapozta meg. Czibor Angelika igazgató asszony és Rancsó Andrea, a projekt vezetője előadásukban a hetényi iskolában folyó helytörténeti kutatómunkát is bemutatták. Kitértek az együttműködés fontosságára is, hiszen a diákok által összeállított munkákat a faluban működő Villa Heten PT kiadványok – helytörténeti füzetek formájában igyekszik megjelentetni.

A rimaszombati Tompa Mihály Református Gimnázium Bátkából bejáró diákjait Gyurán Ágnes, a helyi alapiskola igazgatóhelyettese készítette fel. Máté Juliannát, a „csetneki csipkés lányt” mutatták be, aki szintén a református gimnázium diákja volt. Ma Budapesten textilrestaurátornak tanul a Magyar Képzőművészeti Egyetem Restaurátor Tanszékén.
A bátkai diákok kutatócsoportja a fiatal lánnyal először Tornalján, még 2016 júniusában, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége Regionális Pedagógiai Központjának egyik projektnapján találkozott. Máté Julianna felfedezésével már 2014-ben nagy sikert aratott, a TUDOK nemzetközi diákverseny felvidéki abszolút győztese lett, majd a Kincskeresők, helyi és regionális értékeket kutató diákok konferenciáján hódított, akkor írtunk is a munkásságáról. 2015-ben a XXXII. Országos Tudományos Diákköri Konferencia Művészeti és Művészettudományi Szekciója előtt is sikerrel védte meg pályaművét.

„Már a kutatás folyamata is felkeltette az érdeklődésünket. Meglepődésünket pedig még tetézte, mikor kiderült, hogy Julcsi nemcsak kutatója és ismerője a témának, hanem készítője is a csipkének. A története olyan izgalmas, hogy szinte meseszerű. Mintha egy régi titok nyomába eredt volna, amikor egy megsárgult füzetecske alapján kezdett munkához. Megpróbálta az egykori munkaleírás szerint meghorgolni a csipkét és ezzel az ujjai közt új életre kelt a csipke története (amely csaknem fél évszázadon át szunnyadozott), hogy egy új fejezettel bővüljön” – mondta a bátkai csapat, név szerint Ferencz Edina, Hencz Bálint Péter, Nagy Valentina és Vámoš Dorka.

A csetneki csipke vagy csetneki magyar csipke egy horgolt csipketechnika, amely a 20. század elején jött létre Csetneken. A felvidéki bányászváros Gömör megye felső részén található. Ezt a csipkét az akkoriban Európában nagy népszerűségnek örvendő ír csipke alapján fejlesztették ki a csetneki szász származású Szontagh nővérek, Erzsébet és Aranka.
„Felkérésünkre a nemesradnóti Koleszár Jolánka néni egy délután megmutatta nekünk a csipke elkészítésének kezdeti lépéseit a Julcsitól kapott leírás szerint. Kis csapatunk tagjai horgolópamutot és horgolótűt vettek a kezükbe és sor került az alkotásra. Akkor értettük meg igazán, mit is rejt magában az a szó, hogy csipkekészítés. Közös erővel egy függőt állítottunk össze az alapelemekből, amire nagyon büszkék vagyunk” – fejtették ki a diákok.

Máté Julianna, a „a csetneki csipkés lány” (Fotó: Tompa Mihály Református Gimnázium)

Hozzátették, Máté Julianna eddigi teljesítményével, bátorságával, helytállásával, kitartásával, elszántságával, céltudatosságával számukra igazi követendő példává vált. A csetneki csipke újrafelfedezésével és saját tehetsége kibontakoztatásával értékteremtő tettet hajtott végre. Utat mutat diáktársai számára is. Egy kalandos, kihívásokkal, feladatokkal teli, igazi kincskereső utat.

Szanyi Mária, a Kincskeresők főszervezője a diákoknak így nyilatkozott: „Julianna nem csak magának és a csetneki csipkének szerzett országos hírnevet, de jelentős internetes és sajtómegjelenésével a felvidéki magyarság szellemi értéktárát is gyarapította, és reméljük, munkássága során továbbra is gyarapítani fogja.”

„Reméljük, egyszer teljesül Julcsi álma és a csetneki csipke elnyeri méltó elismerését az értékek világában, valamint tehetségével és tudásával segítheti szülőföldje felemelkedését” – írták záródolgozatukban a diákok.

Gyurán Ágnes felkészítő tanár a Felvidék.ma-nak nyilatkozva elmondta, fontos, hogy értékeinket észrevegyük, kutassuk, hogy egyre több információ kerüljön elő. „Ez a munka lelkileg-szellemileg engem is mindenképpen erősít, s egy alapot ad ahhoz, hogy az ember tudjon mire támaszkodni” – nyilatkozta.

Pósa Homoly Erzsó
(kultura.hu, csemadok.sk/Felvidék.ma)

ID102570
Módosítás dátuma2018. június 20.

Ha hibát talált, jelentse!

Üzenőfal