Mazalán Pál
* Igló, 1891. május 29. – † Budapest, 1959. december 3. / bányamérnök, geofizikus, hidrogeológus
A selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémián 1913-ban szerezett bányamérnöki oklevelet. Néhány hónapos nagybányai gyakornokoskodást követően 1913 őszén a kolozsvári Kutató Bányahivatalhoz került bányagyakornoknak és az akkor felfedezett erdélyi földgázmezők kutatásában közreműködve torziósinga-méréseket végzett. Az I. világháború befejezését követően a Debrecenben létrehozott Nagyalföldi Bányászati Kutató Kirendeltség vezetésével bízták meg. 1920-ban a Nagykanizsa környéki olajkutatásoknál a budafapusztai kutatófúrásokat irányította. Rátermettségét és kiemelkedő szaktudását elismerve megbízták a Dél-tengeri Szigetvilág olajfúrásainak felügyeletével is, mint „field manager”-t. Ezt követően 1924– 1926-ban előbb Ausztráliában és Új-Guineában, majd Japánban és az USA-ban a jelentősebb olajterületeken tanulmányozta a mélyfúrási eszközök és berendezések gyártását. 1927-ben tért vissza Magyarországra. Ettől kezdve a külföldön tapasztaltak hazai felhasználásán fáradozott és 1932-ben megteremtette a magyarországi mélyfúróipar munkaeszközeinek gyártási feltételeit és létrehozta a Mazalán Pál Mélyfúrási Vállalata és Gépgyára nevű céget, amely négy év leforgása alatt képes volt bekapcsolódni a hazai nyersanyagok és ivóvíz feltárásának munkálataiba. 1938-tól a budapesti műegyetemen, a Mérnöki és Építészmérnöki Kar geológiai szakán, „a mélyfúrású kutak” tanszékének oktatója volt egészen haláláig. 1948-ban cégét államosították és 1949-ig mint szakértő működött a közben Mélyfúró Berendezések Gyárára átnevezett vállalatnál. 1949 nyarán a Bányászati Kutató Intézetbe került és itt kutatóként tevékenykedett egészen haláláig.
Főbb művei:
A mélyfúrású ivóvízkutak helyes létesítésének módjai és az ezzel kapcsolatos teendők. Magyarország ivóvízellátása, 1940;
A mélységi hidraulika módszereivel elért újabb eredmények, 1953;
Mélyfúrású kutak (tankönyv), 1960.
