Sarudy György
* Cselej, 1866. november 29. – † Pápa, 1934. július ? / irodalomtörténész, gimnáziumi tanár
Apja korán meghalt, így 1876-től anyai nagybátyja, Szenczy Ödön vette pártfogásába. A gimnáziumot Székesfehérvárott végezte. A budapesti egyetemen tanult megszakításokkal. Tanított Sopronban, Debrecenben, Rimaszombatban, Nagyszalontán, de leghosszabb ideig (1895-től nyugalomba vonulásáig) Pápán, a Ref. Kollégiumban. 1892-ben klasszikafilológiából, 1894-ben pedagógiából tett szakvizsgát. Elsősorban ókori szerzők műveit elemezte és összeállított egy görög lírai antológiát is a gimnáziumok számára. Foglalkozott II. Rákóczi Ferenc korával is, ő fordította magyarra a nagyságos fejedelem hatkötetes francia nyelvű emlékiratait. Kutatta a magyar helységnevek eredetét is. 1927-ben adta ki a Pápa várának visszafoglalása a töröktől 1597-ben cimű munkáját. Öccse, Sarudy Ottó (Cselej, 1872. február 7. – † Pápa, 1931. október ?) ugyancsak tanár és tankönyvíró volt. Az 1890-es években rövid ideig Érsekújvárott is tanított.
