Schulek Elemér

* Késmárk, 1893. szeptember 3. – † Budapest, 1964. október 14. / vegyész, gyógyszerész, egyetemi tanár, az MTA tagja

Gyógyszerész családból származott, maga is gyógyszerészetet tanult a budapesti tudományegyetemen. Doktorátusát 1920-ban szerezte meg. Az egyetemen maradt és az 1. számú Kémiai Intézetben Winkler Lajos (1863–1939) mellett dolgozott, mint tanársegéd, közben hosszabb tanulmányutat tett Európában és az Egyesült Államokban. Elsősorban higiéniai intézeteket keresett fel, mivel 1927-ben az újonnan alapított Országos Közegészségügyi Intézet kémiai osztályára került, amelynek hamarosan vezetője lett. Feladata itt a hivatalos gyógyszervizsgálat megszervezése volt. 1944-ben a tudományegyetem analitikai és szervetlen kémiai tanszékének professzorává nevezték ki, Szebellédy László (1901–1944) utódaként. 1941-ben az MTA levelező, 1945-ben rendes tagjává választotta. Két ízben (1949-ben és 1951-ben) tüntették ki Kossuth-díjjal. A klaszszikus analitikai módszerek továbbfejlesztője volt, és különös érdemei vannak a gyógyszer-analitikai eljárások fejlesztésében. A Vilecz-cel kidolgozott kénsav-peroxidos roncsolásos redukciós és bromatometriás módszere – gyógyszerkészítmények arzén- és antimontartalmának meghatározására – széleskörűen elterjedt, s azt brómos titrálások területére is kiterjesztette. A térfogatos analitikába számos új redoxindikátort vezetett be. A kén és a szelén vegyületeivel is foglalkozott. Az Acta Pharmaceutica Hungarica főszerkesztője volt.

Főbb művei:
V. Magyar Gyógyszerkönyv (főszerkesztő), 1954;
Az általános kvantitatív analitikai kémia elvi alapjai és módszerei (Szabó Zoltán Lászlóval), 1966.