* Besztercebánya, 1840. december 24. – † Budapest, 1898. április 25. / erdőmérnök, feltaláló, erdőtanácsos

Szülővárosában végezte középiskolai tanulmányait. A selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémián szerzett erdőmérnöki oklevelet és a városban kezdte gyakorlati munkáját. A következő években Vukováron, majd a diósgyőri koronauradalomban volt főerdész. Ebben az időben egy új szerkezetű távmérő berendezést (Belházy-távmérő) szerkesztett, amely zárt (erdős, hegyes) terepen is pontosabb mérést tett lehetővé. 1880-ban a földművelésügyi minisztérium munkatársa lett, 1884-ben főerdőtanácsossá nevezték ki és ebben a minőségében jelentős szerepe volt az ország erdőrendezésében.  Az Országos Erdészeti Egyesült 1886-ban megbízta az Erdőrendezéstan című kézikönyv megírásával. Ennek első kötete (Erdőrendezés) 1895-ben jelent meg, a második kötettel halála miatt már nem készült el.