Klamarik János
* Losonc, 1832. február 7. – † Besztercebánya, 1898. október 8. / pedagógus, oktatási államtitkár
Noha Losoncon született, élete jelentős részét szülővárosától távol töltötte. Középiskoláit Kiskunfélegyházán és Pesten végezte. Egyetemi tanulmányait Pesten kezdte és Bécsben fejezte be, ahol mennyiségtanból és természettanból tett vizsgát. 1852–1854-ben Kiskunfélegyházán helyettes tanár, Pécsett (1855–1856), majd Baján (1856–1860) rendes tanár. 1860–1861-ben Székelyudvarhelyen is eltöltött egy évet, és ezt követően került Besztercebányára, ahol a királyi katolikus főgimnáziumban mennyiségtant, természettant és filozófiát oktatott. 1867–1876 között igazgatója volt az intézménynek. Sokat tett a magyar nyelvű oktatás és a magyar szellemiség megerősítéséért a városban, alacsonyabb szintű iskolákat indított (állami felsőbb leányiskola, polgári fiúiskola, népiskola). 1876–1883-ban a besztercebányai tankerület igazgatója volt. 1883-ban Budapestre került a Vallás- és Közoktatási Minisztériumba, ahol miniszteri tanácsosi rangban elsősorban a középiskolai oktatás kérdéseivel foglalkozott. Számos reformjavaslatot terjesztett be az érettségi vizsgák eljárásával és a görög nyelv oktatásával kapcsolatban, de a tantervek korszerűsítéséről is több tanulmányt írt. Figyelme kiterjedt a diákszállások állapotától kezdve a tanárok bérezéséig sok mindenre.
Főbb művei:
A beszterczebányai királyi főgymnasium történetének vázlata, 1872;
A magyarországi középiskolák újabb szervezete történeti megvilágítással, 1893.
Ezen kívül számos tankönyvet írt (számtan, algebra, geometria, logika, pszichológia).
