1. Túl a Tiszán a szendrődi pusztába,
Juhászbojtár furulyázgat magába.
Furulyaszó felhallszik az ablakon,
Ébredjen fel méltóságos kisasszony.
2. Ki is nyílt a Szendrőd báró ablaka,
Göndörhajú barna kislány néz ki rajta.
Bánatában úgy sóhajt fel magában:
– Mért is lettem Szendrőd báró leánya!
3. Másnap reggel Szendrőd báró bujában
Kilovagolt a szendrődi pusztába.
Megkérdezi legidősebb bojtárát,
Nem látta-e Szendrőd báró leányát.
4. – Nem láttam én báró uram, ha mondom,
A legifjabb bojtáromat se látom.
Három napja, amióta odavan,
Biztosan a kisasszony is vele van.
