Kimënt, kimënt, egy mënyecske,
Az erdőnek közepébe,
Az erdőnek közepébe,
Annak is a sűrűjébe.

Arra sétált ëgy katona,
Kihúzta a saját kardját,
Kihúzta a saját kardját,
Lëvágta katona nyakát.

Fölöltözött ruhájába,
Bëvágtatott falujába,
Bëvágtatott falujába,
Bírónak az udvarába.

– Bíró gazda adjon szállást,
– Nëm adhatok, jó katona.
Nincs énnékem feleségëm,
Ki vacsorát főzzön néked.

– Nëm këll nékëm të vacsorád,
Sëm mëgvetëtt szép nyoszolád.
Beérëm a magaméval,
A katonakabátommal.

Bíró gazda mënjën borér,
Van énnékëm költő pénzëm.
Kétszáz forint a zsebëmbë,
A harmadik a nyerëgbë.

Apám, apám, édësapám,
Itt volt az én édësanyám.
Kigombolta kislajbiját,
Mëgszoptatta a kis fiját.

„Mër a felesígë vót.”