Az elcsalt menyecske (Kiment kiment egy menyecske)
Kimënt, kimënt, egy mënyecske,
Az erdőnek közepébe,
Az erdőnek közepébe,
Annak is a sűrűjébe.
Arra sétált egy katona,
Kihúzta ja saját kardját,
Kihúzta ja saját kardját,
Levágta katona nyakát.
Felöltözött ruhájába,
Bevágtatott falujába,
Bevágtatott falujába,
Bírónak az udvarába.
– Bíró gazda, adjon szállást,
– Nem adhatok, jó katona,
Nincs énnékem feleségëm,
Ki vacsorát főzzön néked.
– Nëm kell nekëm te vacsorád,
Sëm mëgvetëtt szép nyoszolád,
Beérem a magaméval,
A katonakabátommal.
Bíró gazda menjen borér,
Van énnékem költő pénzem,
Kétszáz forint a nyerëgbe,
A harmadik a zsebëmbe.
– Apám, apám, édesapám,
Itt volt az én édësanyám,
Kigombolta kis lajbiját,
Megszoptatta a kisfiát.
